Őrült merénylő, vagy egy meg nem értett zseni? Matuska Szilveszter megrázó igaz története

Képzelj el egy embert, akinek a neve egy egész országban egyet jelentett a rettegéssel, egy magányos ámokfutót, aki az 1930-as évek elején az egész vasúti közlekedést rettegésben tartotta! Ez nem egy hollywoodi film, hanem a magyar történelem egyik sötét fejezete, egy alak, akinek tettei máig kísértenek: Matuska Szilveszter.

Matuska Szilveszter, aki tanítóként indult, vállalkozóként próbálkozott, végül merénylő lett

Egy tanító, egy vállalkozó, egy háborúban edződött katona – és egy véres kezű merénylő. Ki volt ez az ember valójában, és mi vezette arra, hogy végül huszonkét ember haláláért lett felelős? Milyen titkokat rejtett a múltja, és hogyan vált egy egyszerű csantavéri fiúból Magyarország, Ausztria és Németország nagy részének legkeresettebb bűnözőjévé?

Matuska Szilveszter József, ahogy teljes nevén anyakönyvezték, 1892-ben látta meg a napvilágot Csantavéren, egy papucskészítő családban. Tízévesen elvesztette édesapját, de mostohaapja gondoskodott taníttatásáról. Papnak szánta őt a család, ám Matuska inkább a kántortanítói pályát választotta. A Kalocsai Érseki Tanítóképzőt végezte el, majd Püspökhatvanban tanított. Vajon bárki is gondolta volna akkoriban, hogy ez a fiatalember egyszer majd a történelem legsötétebb lapjaira írja fel a nevét?

Az első világháború azonban mindent felülírt. Önkéntesként vonult be, és a harctereken edződött: az orosz fronton géppuskás osztag parancsnoka volt, meg is sebesült, és kitüntették. Kétségtelen, hogy a háború borzalmai mély nyomot hagytak benne, és valami örökre megváltozott benne.
Hazatérve Matuska belevetette magát a kereskedésbe, számos vállalkozásba fogott.

Ingatlanspekulációkkal, fa- és szénkereskedelemmel is foglalkozott, sőt, még egy fűszerboltot is nyitott a felesége nevére. Emellett találmányokkal is próbálkozott: egy vasúti biztonsági lámpát tervezett, amely a mozdonyvezetőket figyelmeztette volna az akadályokra. 1922-ben magyar állampolgárságot kapott, majd 1928-ban Bécsbe költözött, ahol kereskedőként tevékenykedett.

Azonban az 1929-es gazdasági világválság mindent elsöpört. Vagyonát elvesztette, és felesége, a szintén tanító Dér Irén, súlyosan megbetegedett, ami tovább rontotta a család amúgy is kilátástalan anyagi helyzetét.

A robbantások hulláma: amikor terjedt a rettegés

Az 1930-as évek elején Európa vasútvonalain különös és rémisztő események zajlottak. Matuska Szilveszter ekkor már nemcsak a megélhetéséért küzdött, hanem zavarodott ámokfutásba kezdett.

1931-ben Németországban és Ausztriában is több vasúti robbantást követett el. Január 30-án Ansbachnál, majd augusztus 8-án Jüterbognál. Ezek a merényletek nem jártak halálos áldozatokkal, de rengeteg sebesültet okoztak – Jüterbognál például 108-an sérültek meg.

Matuska egy házi készítésű robbanószerkezetet, ekrazitot használt, amit a sínpályára helyezett úgy, hogy a kisiklást elősegítse. Ez a módszer szakértelmet, vagy legalábbis a vasút alapos ismeretét feltételezte.

Biatorbágy, 1931: A legvéresebb éjszaka

Aztán jött az a bizonyos éjszaka: 1931. szeptember 13-a, nem sokkal éjfél után, pontosan 0 óra 20 perckor. A Biatorbágy melletti viadukt. És a Keleti pályaudvarról indult bécsi gyorsvonat.

Matuska Szilveszter ott állt a síneken, kezében a pusztítás eszközével. Nem sokkal később a robbanás erejétől a mozdony és a mögötte lévő hat kocsi huszonhat méteres mélységbe zuhant. A látvány felfoghatatlan volt: roncsok, vér, halottak. Huszonkét ember vesztette életét, tizenheten súlyosan megsérültek.

A nyomozók egy levelet is találtak a helyszínen, ami az illegális kommunistákra terelte a gyanút. A kormány statáriumot hirdetett, és a rendszer ellenségei ellen hajtóvadászat indult. Károlyi Gyula kormánya, a gazdasági válság kellős közepén, kapva kapott az alkalmon, hogy leszámoljon a szélsőségesekkel. Azonban a nyomozás során hamarosan kiderült, hogy az elkövető Matuska volt, és a kommunista teória hamisnak bizonyult.

A per, a börtön és a rejtélyes eltűnés

Matuska a merénylet után őrültnek tettette magát. Álsérüléseket festett az arcára, és zavartnak tűnő vallomásokat tett, egy új világvallásról zagyvált. Az orvosok azonban épelméjűnek találták.

1931 októberében Bécsben elfogták. Az osztrák bíróság hat év börtönre ítélte az ottani robbantások miatt, majd kiadták Magyarországnak. Itthon először halálra ítélték, de mivel Ausztriában nem volt halálbüntetés, az ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. Büntetését a váci fegyházban töltötte.

1944-ben, a háborús zűrzavart kihasználva megszökött. Utoljára 1945-ben látták szülőfalujában, Csantavéren, ahol zavaros politizálásba kezdett. Aztán, hogy mi történt vele, máig rejtély. Több feltételezés és legenda kering a haláláról vagy eltűnéséről. Egyes pletykák szerint a délvidéki vérengzések során kivégezték, mások egy svédországi, sőt, még egy egy koreai vasúti merénnyel is összefüggésbe hozták.

Matuska Szilveszter neve máig ott kísért a biatorbágyi viadukton, egy mementóként, hogy az emberi elme sötét bugyrai néha olyan tettekre ragadtatják az embert, amikre nincsen magyarázat. De vajon mi volt a valódi indítéka? A gazdasági összeomlás miatti elkeseredés, a pszichés zavar, vagy a háborús élmények okozta trauma? Ezekre a kérdésekre valószínűleg sosem kapunk teljes választ.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: