Szingli vagy? Akkor ezeket a mondatokat már biztos megkaptad – 5 sztereotípia, amiket ideje végleg magunk mögött hagyni

A szinglik világnapja a 90-es években ütötte fel a fejét Kínában, a Valentin-nap „ellenünnepeként”. Eleinte a szingli társadalom tagjainak vicces, önironikus eseménye volt ez, de mára sokkal nagyobb jelentősége van. Főleg a feministák körében, hiszen ez egy ideális alkalom arra, hogy felhívjuk a figyelmet azokra a káros előítéletekre, amelyek az egyedülálló nőket nap mint nap érintik.

Ha egy felnőtt vagy fiatal felnőtt nő nem él párkapcsolatban, akkor az esetek nagy többségében az első kérdés, amelyet egy találkán megkap, biztosan az, hogy van-e valamilyen úriember a képben, ha nincs, annak mi az oka, mi a baj, és még sorolhatnánk.

Ez egyrészt a magánügy határainak átlépése miatt sem korrekt, de az érintett nők számára nemcsak kényelmetlen, de kifejezetten idegesítő is, hiszen tele van mögöttes ítéletekkel. Ráadásul azzal, hogy ez az első – de legalábbis elsők között szereplő – kérdés, amikor a másikról érdeklődünk, azt sugallja, hogy prioritást élvez az élet minden más aspektusával szemben. A karrier, egészség és a magánélet más szférái –, mint a család vagy a barátok – témaköre csak azután következik.

De mégis miért tartjuk elengedhetetlennek és a boldogság vagy a jólét alapfeltételének, hogy legyen valaki, akivel megnézhetjük a 100. csöpögős romantikus filmet a moziban, vagy akinek szorongathatjuk a kezét a karácsonyi vásáron, a legnagyobb tumultus közepette? 

Ha van az embernek egy párja, az rengeteg előnnyel jár, ez tagadhatatlan. De megvannak a hátulütői is. Ugyanúgy, ahogy a szingli életmódnak – és vannak élethelyzetek, amikor talán szerencsésebb, kifizetődőbb vagy egyszerűen csak kényelmesebb egyedülállónak lenni, csak saját magunkra koncentrálni. Ideje, hogy a facérság gondolatáról leválasszuk a negatív asszociációkat, és befejezzük a stigmatizálást! Ezért most elhoztuk az 5 legjellemzőbb szingli sztereotípiát – és cáfolatukat!

1. A szingli nő nem egyedülálló; csak éppen párkereső fázisban van

– és még nem járt sikerrel. A legáltalánosabb gondolat, amit sokszor a facér férfiakkal szemben nem feltételezünk. Mert ők valószínűleg csak épp a karrierjükre, a saját fejlődésükre fókuszálnak vagy épp szabadságra vágynak – amik ugye egy nő esetében elképzelhetetlenek…

Mintha a szingli életmód kizárólag egy olyan periódus lehetne az életünkben, amelyet ki kell bírni valahogy – egyedül, magányosan, a másik felünk után kapálózva, amíg el nem jön fehér lovon, és megment bennünket.

Pedig ha belegondolunk, a csapból is az folyik, hogy: „amíg egyedül nem érzed jól magad, mással sem fogod” meg „amíg nem szereted magad, addig más sem fog tudni.” Akkor most mi a helyzet?

Az igazság az, hogy bárki dönthet úgy, hogy nem keres kapcsolatot, egyszerűen azért, mert jól érzi magát a bőrében egyedülállóként is.

2. Aki szingli, azzal „valami baj van”

Szintén gyakori következtetés, hogy ha valaki nem él párkapcsolatban, akkor annak biztosan az az oka, hogy nagy szerelmi csalódás érte vagy fél a kötődéstől, esetleg bármilyen más lelki problémával kell megküzdenie, mielőtt újra “teljes életet élhetne” egy férfi oldalán. Talán ez az egyik legmérgezőbb patriarchális nézőpont, amellyel a facér nőknek nap mint nap szembe kell néznie.

De a szingliség nem defekt. Előfordul, hogy valaki az előző kapcsolat sebeit nyalogatja még szingliségében, de az is lehet, hogy ez egy egyszerű döntés, aminek semmi köze a félelemhez vagy a csalódáshoz. 

3. A szingli nők keserűek, boldogtalanok stb.

A klasszikus Bridget Jones-effektus: 30-as szingli nő, szombat este, egy nevetséges pizsamában ülve bőg egy Büszkeség és balítélet kaliberű romantikus remekművön, miközben egy öklömnyi méretű kanállal lapátolja a fagylaltot. Nos igen, Hollywood sem sokat segít a sztereotípiák döntögetésében ezekkel a klasszikus filmes toposzokkal.

Talán jobb lenne azt tudatosítani, hogy a nők képesek kiegyensúlyozottságra egy partner támogatása nélkül is. Azt az elképzelést pedig elvetni, hogy csak akkor teljesedhetnek ki, ha párra találnak. A szingliség épp teret és lehetőséget nyújthat az önismeretre, valamint a személyes fejlődésre.

4. A szingli nők magányosak

Engedjétek meg, hogy most egy elcsépelt gondolattal éljek én is; a magány és az egyedüllét nem egy és ugyanaz. Sőt, sokszor nincs is közös metszetük. A szingli nők nagy része gazdag társasági életet él, mély barátságokkal és kötelékekkel. Képesek megtalálni azt az érzelmi közelséget, amelyre szükségük van. Akár barátok, vagy családtagok által.

5. A szingli nők megszállott karrieristák

Ha egy nő úgy dönt, hogy nem a párkeresésre fókuszál, hanem elsősorban a karrierjére, attól még nem lesz kényszeres vagy megszállott. De az is lehet, hogy nem azért szingli valaki, mert a munkája a hiperfixációja.

Végszóként erről csak annyit, hogy az ambíció nem bűn – egy nő esetében sem. Az önállóság nem a kudarc által kikényszerített, negatív élethelyzet. A siker, annak vágya és hajhászása pedig, nem egy férfi privilégium.

Ünnepeljük tehát november 11-én a szingli nőket (persze a férfiakat is). A szabadságot, az önállóságot és azt, hogy a boldogság nem a közösségi médiás családi állapot “FOGLALT”-ra állításán áll vagy bukik. Sokkal inkább azon, hogy úgy élünk – és azzal vagy anélkül – ahogyan jól érezzük magunkat.

Februárban meg majd rátérhetünk a szerelem ünneplésére is.

4 ok, amiért jobb szinglinek lenni:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: