„Mindnek megvan a maga története" – Szeged szívében dolgozik az ország utolsó esernyőjavítója

A térről csak pár lépcsőt kell megtenni, hogy a szemünk elé táruljon a Szalma házaspár műhelye. Esernyők, varrógépek, ollók és kések bizonyítják, hogy itt bizony komoly munka folyik. Szalma Mihály és Szalma Mihályné közel húsz éve nyitotta meg műköszörűs műhelyét. A mechanikai műszerész és varrónő felesége bátran állítja, amit ide behoznak, azt ők helyrehozzák. Különlegességük, hogy ők az ország – sőt, talán egész Európa – utolsó esernyőjavítói.

„Ezek a darabok egyben emlékek is”

Manapság már minden sarkon kapni esernyőt. Ha hirtelen elered az eső és nincs nálunk, akkor akár pár száz forintért tudunk vásárolni egyet. Joggal merülhet fel tehát a kérdés, hogy mégis mi szükség esernyőjavítóra és ki az, aki elviszi hozzá az eszközt, ha tönkremegy ahelyett, hogy újat venne. A házaspár erre a kérdésre nemcsak szakmai tudásukkal, de egész életükkel felelnek. Hiszen 44 éves házasságuk a példa rá: a régi dolgok az igazán tartósak, így meg kell őket becsülni.
– Amikor Szegedre jöttünk, itt már évek óta nem volt esernyőjavítás, mostanra mi lettünk az utolsók. Eleinte zömében csak kések élezésével foglalkoztunk, amikor megkeresett minket a szegedi esernyőjavító özvegye. Meghalt a mester, így ránk hagyta az alkatrészeket. Ő mondta, hogy csináljuk, mert van rá kereslet és igaza is lett. A szűkebb hónapokból akkoriban az esernyők hoztak ki minket – kezdi a műhely történetét Szalma Mihály.

– teszi hozzá a felesége, Éva, aki varrónőként új huzatot húz a régi ernyőkre, de ruhák, húzózárak javítását és cseréjét is vállalja. Az ernyők helyreállítása mellett továbbra is foglalkoznak élezéssel, a késektől a borotvákon át a manikűr ollóig mindent csinálnak.
– Akad, aki a nagypapája kézi borotváját hozza be, mert azt szeretné használni, de van, aki kutyanyírót, lónyírót hoz élezésre, sőt, sok étterem is nálunk hozatja rendbe a késeit. Mert tudják, hogy a mi munkánkra garancia van, minőségien dolgozunk, innen nem lép ki senki életlen pengével – hangsúlyozza nevetve a műszerész szakma mestere.

Az esernyőjavító szerint nem szabad az olcsóbb ernyőt megvenni

Az esernyő javítás ma már furcsán hangzik. Hiszen, amióta bejöttek az olcsó esernyők, kevesen gondolnak arra, hogy a régieket megjavíttassa. Pedig Szalmáék vallják, hogy ezekben van még anyag.

– Bejöttek a kínai, olcsó holmik, közben a régi mesterek felett eljárt az idő. Emiatt beszűkült a szakma. Az embereknek nem volt hol javíttatniuk a régi, német esernyőket, pedig azok igazán jók. De hát az emberek nem értenek az ilyen dolgokhoz, mi tudjuk, hogy nem lenne szabad az újakat megvenni. Olcsó, nincs benne anyag, hamar tönkremegy. Egy nagyobb szél kifordítja őket, nem tartósak. Azt szoktuk javasolni, hogy minél több pálcás ernyőt vegyenek az emberek, hiszen azok stabilabbak és ha esetleg van otthon elfekvőben régi, „békebeli” darab, akkor hozzák el ide, vagy küldjék el nekünk, megjavítjuk. Aki régi esernyőt használ az nem is akarja lecserélni újra, ragaszkodik hozzá és tudja, hogy ez strapabíró – részletezi a mester, akihez a világ minden pontjáról küldenek ernyőket. Van, aki postán juttatja el a szegedi műszerészhez örökségét, kérve őket, hogy mentsék meg a sokat látott, emlékeket őrző kincset. 

 De ha csak tehetik, Mihály és felesége is régi darabot vesz elő egy esős napon. Ezeknek az újjávarázsolása azonban nem kis idő: hibától függően, akár 6-8 órába is telik, mire megjavítják, áthúzzák és lelakkozzák őket. Élettartamuk viszont örök. Akár csak a házaspár közötti szereteté.

„Mindig, mindent együtt csinálunk”

A házaspár olyan, mint a borsó meg a héja. Mindig, mindent együtt csinálnak, egészen azóta, hogy megismerkedtek egymással. A közös munka átszövi az életüket, hiszen 44 éve is a munkahelyükön találkoztak egymással, most hétfőtől csütörtökig együtt vezetik az üzletet, hétvégén pedig a közös birtokukon dolgoznak.
– Egy dolog van, amit nem együtt végzünk, az a traktorozás, mert a feleségem nem hajlandó rá felülni – meséli nevetve Mihály, miközben szorosan fogja felesége kezét és olyan mély szeretettel néz rá, mint 44 éve.
 

 – sorolja Éva, miközben mosolyogva hallgatja férje dicsérő szavait.
– Abban a pillanatban, hogy megláttam őt, beleszerettem. Most is nagyon szép asszony, de akkor még szebb volt, mint egy rózsaszál. Tudtam, hogy nem akarok nélküle élni és ez így is lett. Hisszük, hogy a régi dolgok az igazán tartósak, megéri megbecsülni őket, ha pedig valami elromlik, legyen az egy esernyő, vagy egy kapcsolat, nincs olyan, amit ne lehetne megjavítani – zárja gondolatait a műszerészmester, aki addig folytatja a munkát, míg felesége nyugdíjba nem vonul, hiszen nincs az a pénz, amiért itt hagyná őt, egyedül.