Gúzsba kötik a hagyományok a magyar nőket

Hogyan látják a magyar nők helyzetét a hazánkban élő külföldiek? – ezt a kérdést boncolgatta a Pécs-decentrum Kulturális Egyesület klubestje, és erre keressük mi is a választ azok segítségével, akik tapasztalataikat összevethetik otthoni élményeikkel, így friss szemmel, elfogulatlanul alkot­nak véleményt a kérdésben.

Miért mosolyogsz mindig?! – ezt kérdezték Claudiától, az Olaszországból származó, már 15 éve Magyarországon élő asszonytól a magyar nők, és ez rendkívüli módon meglepte. Az első néhány nálunk töltött év alatt ezt szokta meg a legnehezebben, nem értette, miért járnak oly gyakran lehajtott fejjel, komor arccal nálunk a nők.

– Azt tapasztaltam, hogy ha férjhez mennek és megszületnek a gyerekek, onnantól kezdve elfogadják, hogy az ő legfőbb dolguk a család szolgálata, és hogy ezáltal a saját személyiségük a háttérbe szorul – összegez Claudia.

Kincs van a kezünkben

– A magyar férfiaknak fogalmuk sincs, milyen kincs van a birtokukban – állítja Michael West. A kanadai biztonsági szakember kifejezetten feleségkeresőbe érkezett hozzánk hat évvel ezelőtt. A tengerentúlon ugyanis egy egész iparág épült arra, hogy az ott élő férfiaknak magyar feleséget „kínáljanak”. A honlap főbb megállapításai közül idézünk kettőt.

1. A magyar nők hozzá vannak szokva az amerikainál sokkal nehezebb élethez, hozzáedződtek a kemény munkához, az alacsony jövedelemhez és az élet egyszerű dolgainak élvezetéhez.

2. A magyar nő­ket arra nevelték, hogy kiváló és lojális anyák legyenek, kiválóan ellássák a férjüket, ráadásul kiváló szakácsok.

Bár a kanadai férfinak két budapesti menyasszonya is volt már, egyelőre keresi az igazit. Úgy véli, előbb-utóbb megtalálja, és valószínűleg itt alapít majd családot.

Akikért a harang szól

– A magyar nők többségéből hiányzik az önbecsülés – öszszegzi tapasztalatait Szalai Kriszta, aki a nemrégiben megalakult Nőszin TE civil kezdeményezés egyik szóvivője. – Ha saját maguknak nem fontosak, akkor másoknak sem lesznek azok.

A színésznő és társai most országos mozgalmat indítanak annak érdekében, hogy – amint fogalmaz – a magyar nők öntudatra ébredjenek. Az első flashmobra (villámcsődületre) már sor került: a budapesti Nagymező utcában nők tucatjai álltak vasalóval, porszívóval, könyvvel, hegedűvel a kezükben szoborrá merevedve a szemerkélő eső ellenére is több mint negyedórán át, nyilvánvalóan a nőkre háruló sokrétű feladat jelképeként.

– Ugyanúgy dolgozunk, mint a férfiak, közben miénk a háztartás, mi transzportáljuk a gyerekeket a különfoglalkozásokra, főzünk, vasalunk, gyakorlatilag nincs is más választásunk – mondja lapunknak Aczél Gréta, aki nem elsősorban a rászakadó teendőket sokallja, hanem azt nehezményezi, hogy mindezért a nők odahaza és a társadalomban egyáltalán nem kapnak megbecsülést.

A Nőszin Te mozgalom szervezői március 8-án, nőnapon azt szeretnék elérni, hogy kiáltványukat minden rádióállomás beolvassa, és hogy ezen a napon a déli harangszó a nőkért szóljon.

Elveszítik a nevüket

Hilary Clinton, Angela Merkel. A világ legbefolyásosabb asszonyai, akik ugyan viselik a férjük nevét, ám a sajátjukat sem veszítették el. Ellentétben a legtöbb magyar nővel, akik az esküvőjük után egyszerűen csak „nék” lesznek.

– Nem értem ezt a furcsa hagyományt – mondja Ted Tadeuszkasz, lengyel zenész, aki ragaszkodott hozzá, hogy magyar felesége a saját teljes nevéhez illessze hozzá a lengyel vezetéknevet. – Egy magyar nő vagy az apja lánya vagy egy férfinak a felesége, sosem önmaga – tette hozzá mindehhez egy lengyel nyelvész azon a pécsi klubesten, ahol magyar családokba benősült külföldiek mondták el, hogyan látják a magyar asszonyok helyzetét.

Gyermekek rabszolgái

Kényszeremancipáció. Különös szó, de a magyar családanyákra igaz. Kénytelenek pénzt keresni, mert a családok anyagi helyzete ellehetetlenülne az ő keresetük nélkül. A nyugati jóléti társadalmakban a nők igen gyakran csak félállásban dolgoznak, mondta a pécsi találkozón egy Hollandiából ideházasodó férfi.

– Mit csinál egy magyar háziasszony, ha netán támad egy kis szabadideje? Elmegy bevásárolni – ezt Rodrigez, a chilei festőművész mondja a Borsnak, aki kiemeli, hogy a magyar nők helyzetét az is nehezíti, hogy nálunk elképesztő gyermekkultuszt tapasztalt. Rabszolgaként, erejükön felül tesznek meg mindent az anyák a gyerekekért, és ez nem feltétlenül jó – teszi hozzá.    

A Pécs-decentrum Kulturális Egyesület klubestjén egy iráni közgazdász is jellemezte a magyar nőket. Szerinte számukra természetes, hogy ők végzik a család és a háztartás körüli teendőket, mindezek mellett pedig dolgoznak is. Mint mondta, egy iráni nő is lehet, hogy megteszi ugyanezt, ám mártírként. Míg egy magyar nő képes arra, hogy egyedül oldja meg a rá háruló feladatokat, addig egy iráninak rengetegen segítenek. Ha az anyuka nem tud a gyerekre vigyázni, ott a bébiszitter, ha ő sem ér rá, ott egy másik. Ezzel szemben egy magyar nő teljesen magára van hagyva a rengeteg rá háruló feladattal.