Negyven év után is szerelmes Lukács Sándor - interjú

Annyira helyesek voltak, ahogy a feleségével összebújva nézték Ruzsa Dénes és Perlaki Tamás Kollázs című filmjét a bemutatón. Gyakran vesznek részt ilyen eseményen?

Meginvitáltak, értékes, komoly összejövetelt sejtetett a meghívó, és valóban tartalmas volt a film. Éjjel-nappal színházban vagyok, ezért jó, hogy felhívták a figyelmem arra, hogy el kell látogatnom kiállításokra, tárlatokra, nem lehet elmenni ilyen kincsek mellett. A filmben ugyanis más területen kiváló egyéniségek mutatták be kedvenc műalkotásaikat. Már el is határoztuk a feleségemmel, hogy hét végén megnézzük a Csontváry-kiállítást. Ki kell tekinteni a világra.

Gratulálok, gyönyörű asszony a felesége.

Nem véletlen, hogy negyven éve vele élek.

Hol ismerkedtek meg? Hogyan szerettek egymásba?

Marival egy filmforgatáson találkoztunk először, Böszörményi Géza első filmjében, a Madárkában egy főiskolás csapat kapott lehetőséget, Cserhalmi, Schütz, Bánsági és jómagam. A feleségem, Mari a stáb tagja volt. Láttam a gyönyörű, vörös hajú lányt, de azt is tudtam, hogy van barátja. Úgy másfél-két év múlva futottunk össze újra a Fészek Klubban. Mivel akkor már szabad volt, meghívtam a másnapi előadásomra a Vígbe. Eljött, és utána elmentünk együtt vacsorázni a Halászbástya étterembe. Tulajdonképpen azóta együtt vagyunk. A történetünkben az az érdekes, hogy az első találkozásunktól a másodikig eltelt négy év.

Akkoriban nem volt népszerűbb férfi önnél.

Dehogy, ott volt Kovács Pista, Nagy Gabi… De kétségtelen, nagyon nehéz volt egy Képzelt riport után úgy kisurranni a színészbejárón, hogy ne várt volna harminc-ötvenfős csoport. Mi voltunk a sztárok. Akkor két csatorna volt, az M1 és az M2, ahol esténként magyar tévéjátékokat vetítettek. Ha egy lakótelepen este kinéztem az ablakon, láttam a többiben a kékes villanásokat, akkor tudtam, hogy mindenki engem néz. Másnap a legropogósabb, legsósabb kiflit kaptam a közértben, mert az eladó is engem nézett.

Szép férfi, a hetvenes-nyolcvanas években minden nő magába volt szerelmes.

A szép jelző ellen mindig tiltakozni szoktam. Karakteres embernek tartom magam, a szép jelző nem illik egy férfira. Ha visszanézi a fiatalkori szerepeimet, alig van köztük szépfiú, inkább negatív karaktereket bíztak rám. Ennek mindig nagyon örültem, mert sokkal izgalmasabb feladat esendő embert játszani.

Kihasználta a népszerűségét?

Füllent az, aki azt mondja, hogy nem esett jól neki. De nem szabad ezzel visszaélni. Nem lehetsz öntelt, nagyképű. A sikert éppen úgy tudni kell kezelni, mint a veszteséget, a bukást. Viselni kell ezt is, azt is.

Konkrétan arra gondoltam, hogy falta-e a nőket, illetve a felesége, Mari, hogy viselte a rajongókat? Féltékeny volt?

Mivel a filmgyártásban dolgozott, a szakmában volt, nem civilként viszonyult hozzám. Tudta, hogy a munkám miatt rendszertelen az életem, vannak éjszakai forgatások, volt tapasztalata, ami nekem nagy szerencse. Ezért sikerült harmonikus életet kialakítanunk. De persze egészségesen ő is féltékeny, pont annyira, amennyire illik.

És ön? Mari meseszép nő…

Én is ilyen vagyok. Nyilván vannak esetek, amik ha előfordultak volna, akkor felkaptam volna a vizet, de nem fordultak elő. Ez persze nem azt jelenti, hogy mi soha nem veszekszünk. Vannak vitáink, de az élet lényeges kérdéseiben mindig egyetértünk. A harag, a düh gyorsan elszáll, amiben óriási szerepe van a humornak, amivel sok nehéz problémát meg lehet oldani.

Írt a felségéhez verseket is?

Öt verseskötetem jelent meg idáig, nagyon nagy szégyen lenne, ha a feleségemről nem írtam volna. Van néhány vers, aminél olvasható is, hogy Marinak, Marihoz szól, és van olyan is, amit ő inspirált, de nem írtam oda.

Romantikus?

A színész annyi emberi sorssal találkozik a szerepein keresztül, olyan sokszor kell a dolgok mögé látnia, ismernie a lelkünkben lévő titkos dolgokat, hajtóerőt, hogy ez kiűzi a romantikát. Egyébként is, a romantikához kell egy jó értelemben vett naivitás. Ennek ellenére, ha nem is annyit, mint fiatalkoromban, de néha megnézek egy szép, romantikus thrillert. (Nevet.) Nem zárkózom el a romantikától.

Mi a titkuk, hogy még ennyi együtt töltött év után is olyanok, mint a szerelmes kamaszok?

Talán a tolerancia. Az évek során megismerjük egymást, kialakulnak szokások, kedvtelések, amit tolerálunk. Ha a másik elvonul, egyedüllétre vágyik, olvas vagy természetfilmet néz, akkor nem zavarjuk. Ismerjük egymás mániáit, szenvedélyét. Persze sok közös programban is részt veszünk. Van egy szűk baráti körünk, amellyel találkozunk. Egy kedves barátnőnk remekül megszervezi a programokat, ő tartja rendben a társadalmi életünket. És ugye a humor, amit már említettem. Ha picit megbánt­juk a másikat, türelmetlenek vagyunk, akkor humorral könnyebben el lehet simítani a feszültséget.

Van egy legszebb történet az életében?

1979-ben egy vasárnap délután, a fiam, Máté születésének a története. Akkor a Pesti Színházban játszottam az Orfeusz alászáll című darabot. A csodálatos Ruttkai Éva volt a partnerem. A feleségemet délben bevittem a kórházba. Délután is játszottunk. Az előadás után, még jelmezben voltunk, a portás föltelefonált a folyosóra, hogy „Művész úr, megszületett a fia!” Mondtam Évának, aki annyit válaszolt: „Így, ahogy vagyunk, beülünk a kocsiba, és megyünk a kórházba!” És mentünk. Úgy, ahogy voltunk, jelmezben. Az esti előadást már úgy játszottam, hogy láttam a fiam. Míg élek, hálás leszek Ruttkai Évának. Az volt életem legszebb délutánja, a legboldogabb előadása és a legcsodálatosabb története. 

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!