Nemzetközileg ismert és elismert fuvolaművész, aki világsztárokkal is dolgozott együtt. Két lány édesanyja, kifinomult, törékeny és kedves. Horgas Eszter, az RTL Klub Hungary’s Got Talent tehetségkutatójának zsűritagja nemcsak a szép élményeiről, a sikereiről, hanem csalódásairól, félelmeiről is őszintén beszélt lapunknak.
Mindig az egész emberre kell figyelni
A tehetséggondozásnak eddig is nagy szerepe volt az életében. Ennek ellenére meglepte, hogy a Hungary’s Got Talent zsűrijébe hívták?
Meglepődtem, de jólesett, hogy figyelték, mivel foglalkozom. Sokan gondolhatják, hogy az én utam nem egyezik a kereskedelmi televíziós szerepléssel, pedig lehetőség nekem is. Még több tehetséges fiatalt ismerhetek meg. Ötödik éve vezetem a Partitúra Összművészeti Kurzust, ahová az ország minden területéről érkeznek a gyerekek. A Got Talent válogatóján egy tizenkét éves kislánynak ajánlottam ösztöndíjat, a kurzus záró előadásán már főszerepet kapott. Nagyon boldog volt, azóta is Tündérkeresztanyunak szólít. A balatonfüredi bemutató egyébként annyira jól sikerült, hogy meghívást kaptunk és két helyszínen Budapesten is előadjuk a darabot.
Milyen élmények érték a válogatókon, hogy érezte magát?
Az első nap nem volt viharmentes. A televíziózás egy nagyon penge műfaj, rendkívül figyelni kell arra, mit mondunk és hogyan, az érzésekről pedig nehéz szűkszavúan beszélni. Elsőre sok volt az egész, beledobtak a mély vízbe és nem éreztem, hogy jól csinálom. Sírva gondoltam arra, hogy hiba volt elvállalni a feladatot. Aztán másnaptól elkezdett jobban működni a dolog, és belejöttem. A műsorban lehetőségünk van kérdezni a jelentkezőktől, csodálatos feladat kihozni valakiből a jövetele igazi okát. Ebben elég jól működöm, orvos nagyapám szavai csengenek a fülembe olykor: mindig az egész embert kell figyelni és gyógyítani. Nagy jelentősége van annak, hogyan reagálunk egy-egy produkcióra. Mert láttunk, hallottunk olyan tehetséges embereket, akik attól függetlenül, hogy végül nem jutottak tovább, beteljesítették gyerekkori álmaikat. Pozitív értékeléssel és jó érzésekkel távoztak, most már tovább tudnak menni egy másik úton.
Nagy a felelősség, hogy észrevesszük-e az emberek mögött ezeket a történeteket. De van, amikor megszólal a „belső hang”. Például a kislánynál, aki Koncz Zsuzsa Mama című dalát énekelte. Bele akartam kötni, hogy miért ilyen dalt hoz, mire kiderült, hogy azért, mert a szövegnek jelentősége van. Az anyukája elhagyta, a pici gyermek pedig őszintén beszélt azokról a dolgokról, amikről a felnőttek sem tudnának. Boldog vagyok, amikor ilyenkor segíthetek. Amit nem bírok elviselni, az az üresség, a butaság, a fölösleges magamutogatás. De szerencsére nem ilyenek vitték a show-t.
Hogyan készül az élő adásokra?
Amikor itthon vagyok, visszanézem az eddigi felvételeket, és figyelem magamat. Szerencsére azzal szembesülök, hogy igen, én ilyen vagyok. Még a műsor elején kikötöttem, hogy hadd legyek saját magam, senki ne szóljon bele a döntéseimbe.
Anyának és apának lenni egyszerre
Az a belső hang, amit már említett, az életben is vezeti?
Nagyon régóta így élek. Amikor a válásom után egyedül maradtam a két kislánnyal, Müller Pétertől sok segítséget kaptam. Meg kellett találnom magamban a kapaszkodót, nem hagyhattam, hogy összezuhanjak. Azóta a szakmámban is sokszor vezet mindez. Amikor megálmodtam a Carment – és ezt szó szerint kell érteni, ugyanis az előadás az éjszaka képeiből született: a párom buzdított arra, hogy vessem papírra az álmaimat –, akkor csak három világsztárt tudtam hozzá elképzelni, egyikük volt Al Di Meola amerikai gitáros. Az ügynökségem mondta, hogy felejtsem el, de aztán mégis sikerült. Elküldték Meolának az anyagot, és másnap jött is a válasz: „I want to do it.” (Meg akarom csinálni...) A 2003-ban bemutatott előadás végül óriási siker lett. Ha az ember hisz benne, akkor kaphat segítséget, csak figyelni kell arra, merre induljunk el.
Mi segített még továbblépnie a fájdalmakon, csalódáson?
A legfontosabbak: mérhetetlen szerelmet és szeretetet érzek a lányaim iránt. Ugyanakkor felelősséget, hogy egyszerre kell anyának és apának is lennem. Máig pszichológusok tömege próbálja feloldani bennem a szorongó érzést, hogy annyira féltem a gyerekeimet, és kompenzálni akarom, hogy apa nélkül nőttek fel. Én összetartó családban nevelkedtem, nagyon jó viszonyban az apámmal, és fáj, hogy a lányok ezt nem élhetik át, nincs ilyen apaképük. De tudom, el kell engednem ezeket a görcsöket.
Hogyan alakult a kapcsolata a lányaival?
Annával, a nagyobbik gyermekemmel barátnői. Sok mókás történetünk van: volt, hogy egy udvarló nézett minket barátnőknek, meg sem fordult a fejében, hogy anya-lánya kapcsolat van közöttünk. Vagy amikor még régebben egy étteremben megkérdezték, hogy melyikünk fizet majd… Anna még viccesen rá is vágta: „Én fogok!” Lilivel kicsit másabb a helyzet, nála igazán anyukává váltam. Sokkal szigorúbb is vagyok vele. Hét hónapos volt, amikor elváltam, és a „tankönyvekben” írtak szerint neki nagyon hisztis gyermeknek kellett volna lennie… Ehhez képest, amikor csak ránéztem, kisütött a nap. Ragyogott, melegséget hozott az életembe. Így van ez egyébként most is, nem telik el nap, hogy meg ne ölelne, és mondaná: „Szeretlek anya.”
Nem kell kiválónak lenni, csak zseninek
Anna színész-rendezőnek tanul, már önálló csoportja van, Lili opera-énekesnőnek készül. Gyakorlatilag az anyatejjel szívták magukba a művészetet. Volt kérdés, hogy más irányt választanak?
Nem szóltam ebbe bele. Már egy hármas matekjegyet is úgy jelentettek be nekem, hogy nagy kerek szemmel néztek rám, és azt mondták, anya, te sem csináltad másként! Igazuk van, valóban nem lett volna hiteles, ha emiatt megszidom őket. Nálunk családi tradíció, hogy abban kell nagyon jónak lenni, amit választottál, abból hozd ki a maximumot. A bátyám mondta mindig: nem kell kiválónak lenned, csak zseninek. (Nevet.) Lilinek is azt tanácsolom, tépje szét magát a színpadon, másként nem fog menni.
Épp egy kommentben olvastam az interjú előtt: a művésznő kortalan. Mi a titok?
Ha az ember lelke boldog, az a külsején is látszik – mint ahogy az is, ha rossz passzban van. Amikor lehet, sétálok egy nagyot az erdőben, pontosabban gyorsan gyalogolok. Segít kiereszteni a fáradt gőzt, a stresszt. Csupa olyan tanácsot, praktikát tartok be, amit mi nők, már egyébként is tudunk. Odafigyelek arra, hogy sokat igyak, és minimum hét-nyolc órát aludjak. Hetente eljárok kozmetikushoz, de nagy adomány, hogy szerencsés géneket örököltem az édesanyámtól.
Úgy tudom, szereti az egyedi ruhákat…
Lilivel boltkórosak vagyunk. Most nyáron töltötte be a tizennyolcat és elkísérhetett a dél-európai turnémra. Vásárlásra is szakítottunk időt, egy helyen szebbnél szebb ruhákat találtunk, nem lehetett megálljt parancsolni… (Nevet.) Huszonkilenc estélyi ruhám van, egyedi darabok, és különleges érzés, amikor nézegetem: ez a Carmen-ruha, azt a Föld hangjai előadáson viselem, amazt pedig akkor vettem fel, amikor Natalie Cole vendége voltam a Budapest Arénában.
Művészet a férfi-női kapcsolat
Világsztárokkal dolgozott együtt, a világ számos pontján adott koncertet. Mire vágyik még nagyon?
Arra, hogy mindezt folytathassam. Hogy a lányaim boldog életet éljenek, Lilit halhassam például a Traviatában énekelni. Tovább dolgozhassam a tehetségekkel, a növendékeimmel.
Végül a párkapcsolatban megtalálta a boldogságot? Azt, ami kárpótolja a házasságában elszenvedett fájdalmakért, könnyekért?
Azokért a fájdalmakért, csalódásokért, ami áldott állapotban vagy pici csecsemővel a karomon ért, nem lehet kárpótolni. Megbocsátani sem, és nem lehet nem megtörténtté tenni. A mai napig esküvőfóbiám van. Tudom, hogy a páromnak ez rosszulesik, de nem vagyok képes újra megpróbálni, olyan nagy a szorongás, a félelem. Ugyanakkor nagyon jó érzés, hogy van mellettem valaki, aki úgy szeret, ahogy vagyok.
Gyuri az első férfi az életemben, aki nem szeretné, hogy abbahagyjam a fuvolázást. Még akkor sem, ha mindez áldozatokkal jár, mert tudni kell, hogy én mindennap órákat gyakorolok, és sehova sem megyek a fuvolám nélkül. Nem akar feltétlen apja lenni a gyermekeimnek, nem szól bele abba, hogy milyen barátnői viszonyom van Annával, vagy mit engedek meg Lilinek. Voltak közöttünk kiborulások, nagy feszültségek, de a nehézségeken átsegít az, hogy szeretettel vagyunk egymás felé.
Azt is tudom, hogy nem könnyű velem együtt élni. Előfordul, hogy bár otthon vagyok, a gondolataim nagyon messze járnak. Sokszor eszembe jut, hogy a férfiakkal már azért nem vagyok képes úgy boldogulni, mint a gyermeknevelés vagy a művészet terén, mert az energiáimat az utóbbi kettőre fordítom. Pedig az biztos: a férfi-női kapcsolatot művészet jól csinálni, folyamatosan dolgozni kell rajta.
A további tartalomból:
Gasztro: Testes borok őszre
Magyar nők bőrproblémái: Szarkaláb, mimikai ránc, pattanás
Divat: Nyisd ki a táskád, elárulom a titkaid!
Szépségápolás: Csípős idő, száraz bőr
Elegáns: Stílustippek Weisz Fannitól
Egy közülünk: Parragh Alexandra fotói
Párkapcsolat: A férfiak egyszerűbben működnek, mint a nők
Életmód: Drága barátnőm!
Család: Apa, mesélj!
Személyiség: Mutasd a kezed, megmondom ki vagy!
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
