Nemcsak nagymamáink lábát csúfíthatják el tág kanyargós vénák, növekvő számban a fiatalabb korosztályokat is érintheti ez a betegség. Dr. Palásthy Zsolt érsebésszel arról beszélgettünk, hogy mi ennek a tendenciának az oka és miért tartható civilizációs ártalomnak a visszeresség.
– Sajnos általánossá vált a mozgásszegény életmód , és egyre több a túlsúlyos ember is. Sokan végeznek olyan munkát, melynek kapcsán keveset mozognak. Nyolc-tíz órát ülnek egy íróasztalnál vagy az autóban, a vendéglátásban és a kereskedelemben dolgozók pedig túl sokat állnak. zA emberek túlnyomó többsége autóval, busszal, villamossal , jobb esetben biciklivel közlekedik. Egészségünk megőrzése érdekében pedig rendkívül fontos lenne lábainkat arra használni amire való - gyalogolni -, erre azonban sajnos egyre többen és egyre gyakrabban "nem érnek rá" – magyarázza az okokat dr. Palásthy Zsolt, Aranyklinika érsebész szakorvosa, a szegedi Érsebészet Osztály vezetője.
Hogyan működnek a vénáink?
A sebész elmagyarázza, hogyan is működik a véráramlás végtagjainkban: A vénás rendszer feladata a vér szív felé történő visszaszállítása. Alsó végtagjainkban ez tehát a gravitációval ellenkező irányban történik. Az áramlást kiváltó, egyik fő mechanizmus az izompumpa, mely nem más mint a vázizomzat ritmusos összehúzódása-elernyedése, mely például járás közben is történik. Az így meginduló keringést a vénáinkban található billentyűrendszer teszi egyirányúvá.
Döntően álló-ülő életmód mellett az izompumpa inaktív, s ha még vénabillentyűink is elégtelenül működnek, csak idő kérdése a visszeresség kialakulása. Ilyenkor kóros, a periféria - lábszár - felé történő visszaáramlás és következményes vénás pangás-vérbőség jön létre, mely előbb utóbb a felszínes vénás rendszerünk látható kitágulásához és igen változatos panaszok kialakulásához, idült vénás keringési elégtelenséghez vezet. Dr. Palásthy Zsolt arra is rávilágított, hogy gyakran miért a terhesség alatt kezdődik el a visszérbetegség.
Visszérbetegség és várandósság
A visszérbetegség alsó végtagi felszínes vénáink betegsége, melyek a bőr alatti zsíros kötőszövetbe, beágyazva helyezkednek el, s így nincsenek úgy támasztószövettel körülvéve, mint az izomzatban futó mélyvénáink. A terhesség kapcsán bekövetkező hormonális hatások következtében megváltozik a szövetek rugalmassága, kötőszöveteink fellazulnak, az alsó végtagok vizenyősödésre is hajlamossá válhatnak.
A terhesség előrehaladtával a második, harmadik trimeszterre a kismedencében a terhes méh megnövekszik, fokozatosan elfoglalja a helyet, s a medence falon visszafelé futó csípővénákat összenyomhatja. Emiatt megnövekszik a vénás nyomás, s ha ennek a billentyűk nem képesek ellenállni, vagy eleve alulfejlettek, akkor megkezdődhet a visszeresség kialakulása. Fontos, hogy a kismamák elkerüljék a kóros elhízást, másrészről a lehetőségekhez mérten aktívak maradjanak, rendszeresen mozogjanak.
Szociális és népegészségügyi probléma
Az alsó végtagi visszérbetegség gyakorisága férfiaknál 15-40 százalék nők esetében a 25-60 százalékot is eléri. Magyarországon az idült vénás keringési elégtelenségben szenvedők 3-5 százaléknál alakul ki lábszárfekély, ez alapján a teljes felnőtt lakosság mintegy 1 százaléka lehet érintett, de a 65 éves kor feletti korosztályban a gyakoriság már eléri az 5 százalékot is. A lábon kialakult, évekig fennálló, állandóan váladékozó, kellemetlen szaggal járó, akár naponta többszöri kötözést is igénylő seb az életminőséget drámaian rontja, emiatt gyakran depressziót okoz, a betegek gyakran környezetükben elszigetelődnek és a társadalomban is perifériára szorulhatnak. A probléma hatalmas szociális és gazdasági terhet ró az egyénre és ellátó rendszerre egyaránt, egy fekélyes beteg kezelése évi 1-2 millió forint.
A hajlam örökölhető
A vénabillentyűk rendellenességeinek hajlama örökölhető. Jelzésértékű lehet, ha a felmenőink között többeknél visszérbetegség jelentkezett. Természetesen a "hajlamot" nem változtathatjuk meg, viszont az egyéb rizikótényezők - mozgásszegény életmód, túlsúly - ellen tehetünk. Az elsősorban a már kialakult visszérbetegség kezelése kapcsán ismert úgynevezett kompressziós harisnyák bizonyos típusai a megelőzésre is kiválóan alkalmasak, viselhetőek akár a munkavégzés teljes ideje alatt is, jótékonyan támogatva vénáink működését
Ha viszont a visszérbetegség már kialakult, mindenképp kezelni szükséges, mert egyébként az eleinte csak kisebb kényelmetlenség járó panaszoktól fokozatosan, évek alatt súlyosbodva végül akár a lábszárfekély kialakulásig is eljuthat a beteg. A műtét nélküli terápia alapja a kompressziós harisnya viselése, gyógyszer szedésével, esetleg gélek, krémek alkalmazásával kiegészítve. Ettől azonban nem várható a betegség megszűnése, csupán a panaszok csökkenthetőek, illetve a szövődmények előzhetőek meg.
Így kezelhető
A betegség oki kezelését - megszüntetését - jelenti viszont az arra alkalmas esetekben a visszerek szkleroterápiája, melynek során vékony tűvel megszúrjuk a vénát, majd gyógyszert juttatunk bele, melynek hatására az elzáródik. Ha a nagyobb, fő vénaágakon van probléma, és billentyűműködési zavart is megállapítunk, akkor a műtéti kezelés jön szóba. Ez történhet hagyományos műtéttel, ami a beteg véna eltávolítását jelenti. Természetesen ez is kitűnő esztétikai eredményt adó kis metszésekből történik, un. "egynapos" kezelés keretében.
Az utóbbi években azonban számos új, általában a beteg számára még kevésbé megterhelő kezelést is kifejlesztettek, melyeket összefoglalóan endovénás megoldásoknak hívunk. A térd alatt ejtett szúrásból, ultrahang kontrollja mellett, a vénában felvezetett katéterrel elzárjuk a visszér főtörzset. Ez történhet hővel (lézer, radiófrekvenciás), gyógyszerrel, vagy legújabban akár teljesen fájdalommentesen speciális szövetragasztó alkalmazásával is.
Ez utóbbi módszerek előnye, hogy kevesebb metszést ejtve, akár helyi érzéstelenítésben elvégezhetőek, az első néhány órában enyhébb lehet a postoperatív fájdalom is. A beteg akár már a műtét napján otthonába bocsátható, majd kissé gyorsabb felépülést követően esetleg hamarabb visszatérhet normál életviteléhez is. Jelenleg Magyarországon az utóbbi módszerek azonban magas költségvonzatuk miatt nem tartoznak a társadalombiztosító által finanszírozott körbe, így csak privát ellátórendszerben vehetők igénybe.
