Mindenféle, még mesebeli nehézségek árán is lehetséges a szerelmet megtalálni, ezért az ember legyen kitartó, kíváncsi és bátor. Ne zárkózzon be, merje kitárni a szívét és merjen újra próbálkozni. Erről szól Balsai Móni legújabb filmje, de akár pályája receptje is lehetne.
Már gyerekszínészként is játszott. Korán tudta, hogy ezt a pályát akarja választani?
Kisgyerekként versenyszerűen sportoltam, szertornáztam, majd úsztam, de egyik sem ment jól, nem volt bennem elegendő versenyszellem. Túlmozgásos gyerek voltam, állandóan bohóckodtam, az uszodában is inkább keresztben úsztam a medencében.
A mai napig tudom használni színészként is, amit a sportban a mozgásról tanultam, de látszott, hogy ez nem az én világom. Anyukám kolléganője ajánlott egy gyerekszínházat és már a felvételin mondták, hogy hordjanak oda a szüleim mindenképpen.
Tehát nem nekem jutott eszembe, hogy színésznek kellene lennem, de kiderült, hogy ez megy. Persze az ember mindig kételkedik, minél jobban elmélyül a szakmájában, annál inkább érzi, mennyi mindent nem tud még. Minden újabb előadás próbafolyamata elején a nulláról indulunk, újra meg kell győzni a nézőt és a színésznek legfőképpen magát, hogy megy ez a dolog.
Nem járt színművészeti főiskolára, így az ön példája is azt mutatja, így is vezethet út a szerepekhez. Milyen ez az út?
Szerencsés vagyok, hogy annak idején a József Attila Színházban voltam stúdiós és felajánlották, maradjak ott a társulatban. Elmentem meghallgatásra a győri színházba is, és ott is állást ajánlottak. Jó döntés volt vidékre menni, csodálatos szerepek találtak meg. Kitartónak kell lenni, az biztos.
A sok sikertelen színművészetis felvételi közben már volt színházi munkám, és tanulni a gyakorlat által lehet igazán. Más, mint az iskolában, mert ott az ember a vele egyidősektől nem feltétlenül azt látja, ami leginkább előre vinné. Sok tapasztalatot szerezni csak élesben lehet, amikor több generáció tagjaival játszhat együtt a fiatal színész, láthatja, ki hogyan dolgozik, és azt is, hogyan működik egy színház.
Győrben több naiva szerepet alakított, nemrégiben viszont a Macbeth címszerepét is eljátszotta. Elég nagy a különbség.
Az ember eleve kinő idővel a naiva szerepkörből, örülök, hogy olyan feladatok is megtaláltak, mint a Lady Macbeth eljátszása. Mindegyik szerepnek megvan a maga gyönyörűsége, ha jó darabban, jó partnerekkel játszhat a művész. Élvezetes feladat lehet a dráma, a vígjáték is.
Azért vagyok színész, mert annyi mindent ki lehet így próbálni, olyasmit is, aminek nem sok köze van az igazi lényemhez. Csodálatos belebújni különböző személyiségekbe. Az a furcsa, hogy az ember mindegyikben megtalálja önmagát. Például Lady Macbeth kitartása hasonlít az enyémhez és azzal is könnyű azonosulni, hogy nagyon szereti a férjét, mindent megtenne, hogy neki jó legyen. Minden szerepben benne vannak azok az ismerős érzések, amikkel az ember hétköznap is találkozik, ha nem is annyira szélsőségesen.
A szeretet, a félelem és a gyarlóságaink is. Magamról elmondhatom, hogy szinte már betegesen maximalista vagyok, ami rossz dolgokat is tud szülni és sokszor érzem magam szerencsétlennek, tehetségtelennek. A kis démonokkal meg kell küzdenem, mint mindenkinek.
Számos jelentős szereppel, díjjal, tapssal jutalmazták már, mégsem igazán közismert. Az utcán felismerik?
Borzasztóan zavarba hoz, ha az utcán megszólítanak. Persze jólesik, ha láttak valamiben és a színházban tudtam adni nekik valamit és elmondják, mennyire szép estét szereztünk nekik, mennyire jól szórakoztak vagy mennyire megríkattam őket. De ez ritka. Korábban a televíziózás révén ismerték a színészeket, ma már kevesebb erre a lehetőség. S engem egyébként is nehezebb felismerni civilben.
Győrben az Üvegcipő Irmáját játszottam és egy kolléganő férje megnézte a bemutatót. Utána a fogadáson megkérdezte, hol van a főszereplő, mire mondták neki, hogy ott állok mellette. Pedig abban a szerepben nem volt rajtam maszk és a saját hajam volt két copfba befonva. Eleinte az ilyen eseteket furcsálltam, de azóta egyre jobban örülök nekik. Mert a színésznek ez a legnagyobb dicséret. A színpadon ugyanis átváltozik, mást közvetít, mint a magánéletben és ez így van rendjén.
Nagyobb ismertséget hozhat a hamarosan a mozikba kerülő Liza, a rókatündér, amiben a főszerepet játssza. A cím alapján mesefilmnek gondolhatnánk, de felnőttmese, abszurd történet. Szükségük van erre manapság az embereknek, mert amúgy is szívesen képzelik másvalakinek magukat, képzeletben szívesen felruházzák magukat mesebeli tulajdonságokkal?
Ez a történet rendkívül sokrétű és színes világban játszódik. Groteszk a humora, de olyan vígjáték, ami megérinti a szívet, a lelket. Mi, színészek szeretünk drámákat játszani, nagy könnyeket hullajtani, katarzisokat megélni. De ma az embereknek nagy szükségük van nevetésre, búfelejtésre, önfeledtségre. Ez a film ezt szolgálja és csodálatos szerelmi történet.
Előre izgulhatunk ezért a Lizáért, mert mintha nem lenne elég nehéz manapság a társtalálás, még rókatündér is, azaz hullanak mellőle a férfiak.
A társtalálás mindig nehéz. Megtalálja-e az ember egyáltalán a társát, aki hozzá való és ha igen, meg tudja-e tartani? Ez a film arról szól, hogy mindenféle, még mesebeli nehézségek árán is lehetséges ez, ezért az ember legyen kitartó, kíváncsi és bátor. Ne zárkózzon be, merje kitárni a szívét és merjen újra próbálkozni.
Az ön társa a film rendezője. Ez könnyebbé tette a munkát?
Munkakapcsolat révén ismerkedtünk meg. Már három éve dolgoztunk együtt, amikor a kapcsolatunk komolyabbá vált. Nekem könnyű vele dolgozni, de olyankor munka van. Olyan, mintha bármelyik másik rendező állna ott és mondaná, hogy mit szeretne. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy aki szemben ül velem – akár a partnerem, akár a rendezőm –, megbízzon bennem. Ha már rám osztották azt a szerepet, akkor feltételezzük egymásról, hogy mindegyikünk jó lesz a maga feladatában.
A film előzetese szerint egy gésaruhát is felvehetett. Ezért valószínűleg sokan irigylik.
A jelmeztervezőnk zseniálisan és hagyományhűen alkotta meg ezt a bonyolult viseletet. Csak az egy óráig tartott, míg rám adták, a sokméternyi anyagot elrendezték, a redőket elsimították, a ruha nyakát eligazították, a hosszú övet megkötötték.
Ez a tradicionális öltözet nagyon nőies és tartást ad. A jelenetet, amiben viselnem kellett, Szlovéniában, egy folyó mentén, sziklás partrészen vettük fel, ahol rendes út se volt. Egy vékony sávon tipegtem és még a lábujjammal is kapaszkodtam. Enni, mosdóba menni se lehet ebben a ruhában, így nagy önfegyelemre volt szükségem azon a két, ráadásul meleg nyári napon. A jelmez egyébként segít, minden szerepnél fontos. A filmben egy rövid csipkeruha is hangsúlyt kap és most készülök Molnár Ferenc Olympiájának címszerepére. Egy hercegnőt alakítok és az 1910-es ruha izgalomban tart.
Jó korhű jelmezeket felvenni, de egyre ritkábban lehet, mert sok darabot a mai korba helyezve rendeznek. A hétköznapokban pedig farmert, pulóvert veszek fel, a hajam copfba fogom és van egy kedvenc csizmám. Praktikusan öltözködöm, csak az a trükköm, hogy a színharmóniára figyelek, az nekem nyugalmat, összeszedettséget ad. S mindig van rajtam valami különleges, egy sál, karkötő, fülbevaló vagy kalap. Nemrég találtam egy hajgumit, amin gömbékszer-szerű dísz van. A divat világába csak most tervezek egy kirándulást, Cselényi Eszter (Celeni) divattervező készít nekem a filmpremierre ruhát.
A Liza, a rókatündér egy félénk ápolónőnőről szól, aki azt hiszi magáról, hogy rókatündér, vagyis egy alakváltó japán démon. A mondavilágban azokat a gyönyörű, de elátkozott nőket nevezik így, akikbe ha valaki beleszeret, az nem számíthat hosszú életre. A szerelemre vágyó Liza a maga szerény, de következetes módján így is megpróbálja megtalálni az igazit. A film rendezője Ujj Mészáros Károly. Játszik benne Molnár Piroska, Szabó Győző és Hajdu Steve is. A főszerepet alakító Balsai Mónit a Valami Amerika 2., a Társasjáték, a Csicska, A berni követ és a Couch Surf filmekből ismerhetik a nézők. Kölcsönözte a hangját már Anne Hathawaynek, Katie Holmesnak, Kate Bosworthnek, Reese Witherspoonnak és Jennifer Lawrence-nek is. Kitüntetései: Kisfaludy-díj, Domján Edit-díj, Gundel Művészeti Díj, Jászai Mari-díj, Főnix-díj.
A további tartalomból:
Boldogság: a kor előrehaladtával nő!
Idősődő anyák: harminc felett érkezik az első baba
Életmód: Praktikus tanácsok fogyókúrázóknak
Vatikán: Nők a szent kapuk mögött
Intim: A fiatalok már mindent tudnak a szexről… Vagy mégsem?
Egészség: Tippek a száraz és hurutos köhögés csillapítására Egy közülünk: Győrfi-Forgács Bea - Nappal sajtófőnök, este anya és feleség
Gyereknevelés: Falra mászom tőled!
Tavaszi divatelőzetes: Virágos jókedvünkben
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
