Kétszáz évig, ha nem is tabu, de kerülendő téma volt Thomas Jefferson amerikai elnök és Sally Hemings, a negyedrészt színes bőrű rabszolga kapcsolata. Pedig viszonyuk közel negyven évig tartott.
Az Egyesült Államok harmadik elnöke saját, harminc évvel fiatalabb rabszolgájával folytatott viszonyt harmincnyolc éven át. Pikáns ízt kölcsönzött a kapcsolatnak, hogy Sally édesanyja Jefferson apósának az ágyasa volt, vagyis a negyedrészben afrikai származású lány az 1802-ben megválasztott elnök fiatalon meghalt feleségének volt a féltestvére. Jefferson az általa megszövegezett Amerikai Függetlenségi Nyilatkozatban liberális elveket hirdetett, virginiai birtokain mégis majd’ kétszáz fekete rabszolgát dolgoztatott. Úgy tűnhet, hogy ehhez képest ártatlan hétvégi hancúrozás volt John Fitzgerald Kennedy és Marilyn Monroe vagy Bill Clinton és Monica Lewinsky románca, a valóság azonban az, hogy Jefferson tényleg szerette Sallyt.
A gazdag virginiai földbirtokos és a tini rabszolgalány 1787-ben került közelebbi kapcsoltba, amikor Jefferson az Egyesült Államok franciaországi nagyköveteként Párizsba utazott. A 14 éves Sally gazdája fiatalabbik lányát, Maryt kísérte el a tengerentúlra. A világosbarna bőrű szépségről feltűnően nagylelkűen gondoskodott Jefferson. Taníttatta, ajándékokkal halmozta el, és még arra is ügyelt, hogy megismertesse vele a színes francia kulturális életet. Sally és fivére, James – aki a nagykövet szakácsa volt –, élvezte a párizsi életet, hiszen ott – Amerikával ellentétben – szabadon élhettek, így a szolgálólány hamar a gáláns úr karjaiba omlott.
Másfél éves külszolgálat után azonban Jeffersont hazarendelték. A lány már terhes volt, de nem akart rabszolgaként hazatérni, megszokta a szabad párizsi életet. Végül mégis beadta a derekát, miután Jefferson megesküdött, hogy gyermekeit 21 éves korukban felszabadítja a rabszolgasorsból.ű
Ezt az ígéretét beváltotta – lányuk, Harriet volt az egyetlen nő, akit valaha felszabadított –, ám Sally az elnök 1826-os haláláig a birtokon élt, jogilag rabszolgaként. Ekkor Jefferson törvényes lánya, Martha Randolph papíron nem szabadította fel, de lényegét tekintve szabadságot adott neki, és lehetővé tette, hogy két kisfiával együtt a birtokhoz közeli charlottesville-i házban éljen egészen 1835-ben bekövetkezett haláláig.
A titkolt kapcsolatból hat gyermek született, négyen – Beverly, Harriet, Madison és Eston – érték meg a felnőttkort, de csak a hatodik, Madison jelentette ki 1873-ban, hogy az elnök az ő és testvérei apja. A féligazságokon alapuló történet 1998-ban nyert bizonyosságot, amikor a DNS-vizsgálatok bebizonyították, hogy valóban Jefferson volt rabszolgája utolsó gyermekének apja, és alighanem a többinek is. A vizsgálatok során a Jefferson család férfiágának DNS-eit hasonlították össze azokkal a mintákkal, amelyeket Sally legkisebb fia, Eston Hemings leszármazottaitól gyűjtöttek.
A történetből Sally Hemings: Egy amerikai botrány krónikája címmel filmet készítettek 2000-ben.
