Elviselhetetlen forróság, magas lángok és repkedő parázsdarabok. Ezek nem csupán egy akciófilm izgalmas jelenetei lehetnek, hanem az életünk gyökeres változásának, önkifejezésünk megvalósításának eszközei is. A titok kulcsa: a tűzön járás.
„Tűzbe mennék érted!” Valószínűleg már mindannyiunk száját elhagyta ez a mondat, miközben valamelyik szerettünknek az érzéseink mélységét kívántuk bizonyítani. Ám egyre többen vannak, akik nemcsak mondják, hanem bele is vetik magukat a lángokba, hogy elszántságuknak nyomatékot adjanak. Napjainkban ugyanis újraéledni látszik egy ősi rítus, a tűzön járás, melynek fénypontja a parázson járás, amit évi négy alkalommal, az évszakfordulókkal egybekötve bárki kipróbálhat.
A szembeszállás a tűzzel a megtisztulást jelképezi, amikor a lélek leveti magáról a szennyeket a nagy próbatétellel. A világ minden táján ismerik és gyakorolták évezredeken át, csupán a középkori Európában „veszett el” egy ideig, hogy aztán megújulva a modern kor emberét is feladatok elé állítsa. A görög mítosz szerint a tüzet az istenek Prométheusszal küldték nekünk, embereknek. Idővel ráébredtünk arra, hogy a tűz nemcsak meleget ad, hanem ha jól használjuk, az életünket is irányíthatja.
Együtt építik a máglyát a résztvevők
Azoknak, akik kacérkodnak a tűzön járás gondolatával, ajánlatos egy felkészítőnapon részt venniük, melynek megkoronázásaként este átsétálhatnak a parázsszőnyegen. Tarr Bence László filozófus, kulturális antropológus hosszú évek óta elkötelezett híve eme erőpróbáknak. Ő maga már rutinos tűzugró és parázson gyalogló. A szakembertől megtudtuk, hogyan zajlik egy tűznap.
Az egybegyűltek megismerkednek a tűzön járás évezredes hagyományával, majd kivonulnak arra a helyre, ahol közösen megépítik a máglyát, melyre aztán rá is állhatnak. Először is alaposan megtisztítják a területet, hisz itt majd mezítláb fognak járni-kelni. Kijelölik az égtájakat és megszólítják azok szellemeit.
Elmondhatják gondolataikat, lelki gátjaikat. Ezt követően megépítik a máglyát, igény szerint énekelhetnek, táncolhatnak is közben. Aki szeretné, papírra vetheti bánatát és jelképesen a tűzre dobhatja. A lángok magasba csapása után a bátrabbak átugorhatják a tüzet vagy épp átszaladhatnak rajta. Később a tüzet szétgereblyézik, és parázsszőnyeggé alakítják.
– Az emberek a megfelelő felkészítés után emelkedett lelkiállapotban vágnak neki az útnak, és aki hisz benne, az képes sérülés nélkül ellenállni a tűznek. Nemigen van szükségünk az elsősegélynyújtó ládára sem – mondta Tarr Bence László. – A résztvevők nyolcvan százaléka végigsétál a 600-800 fokos parázson.
A legidősebb vállalkozónk egy nyolcvanöt éves asszony volt. Fontos tudni, hogy tűzön járni csakis tiszta és józan fejjel lehet. Az alkoholfogyasztás szigorúan tilos aznap!
Bár a tűzön járást évi négy alkalommal, a napfordulók világi rendjéhez ütemezik (a következő március 22-re esik), de a trendnek megfelelően egyre többször rendezik év közben is. Az ok meglepő: a cégvezetők ugyanis gyakorta beleépítik csapaterősítő tréningjeikbe, így a borozgatós, együtt főzős vállalati napokat mind nagyobb számban váltják fel a tűzön járós céges bulik.
Egyvalamivel azonban mindenkinek tisztában kell lennie: a tűz nem játék! Csakis szervezett napokon, tapasztalt szakember irányítása mellett vágjunk bele a tűz meghódításába!
Tihanyi-Tóth Csaba már kipróbálta a tűzön járást
A Barátok közt Novák Lacija már négyszer szánta rá magát a különleges szeánszra. – Kovács-Magyar Andrásnak köszönhetően ismerkedtem meg ezzel a különleges hagyománnyal. Parázson járni csak szent helyen, a Hortobágyon, és szent napon, a nyári napfordulón, június 21-én lehet. Fontos még, hogy közel öt méter hosszú, két méter széles parázson kell átmenni. Ez komoly lelki gyakorlat, a hit erejéről szól, ha mindez megvan, akkor sérülés és fájdalom nélkül tud átmenni az ember a nagyon magas hőfokú parázson – emlékezett vissza lapunk kedvéért az énekes-színész, aki feleségével, Ritával vett részt a rituálén.
– Először 2006-ban tettük meg az utat együtt, kézen fogva. Semmi félelem nem volt bennünk. Ez Szent Iván napján történt, ami a leghosszabb nap az évben. Ránk sötétedett, fél kilenc fele már égtek a máglyák, dobok szóltak, és bátran nekivágtunk az útnak, amely végén a táltos barátaink köszöntöttek. A szertartás után pedig finom ételekkel és italokkal ünnepeltük a szent napot – mesélte Csaba, aki ha eljön az ideje, fiát, Nimródot is megismerteti majd a parázson járással.
