Megkeseríti életünket a kapcsolatfüggőség

Nehéz eldönteni, hogy akivel megszerettük egymást, s aki meggyőződésünk szerint a lelki társunk, az valóban a másik felünk-e. Persze idô kell, hogy ez kiderüljön. Fontos kérdés, hogy hajlandóak vagyunk-e áldozatokat hozni a párkapcsolatért, illetve mit tudunk vállalni érte. Gyakori, hogy az egyik vagy mindkét féltől túl sok alkalmazkodást kíván az együttélés, és nem szerez örömöt, mégis fenntartják a kapcsolatot. Ennek oka a társfüggés.

Az ilyen kapcsolatokat az tartja össze, hogy az egyik fél úgy érzi: a másik elveszne nélküle, így ő nélkülözhetetlen a kapcsolatban, azaz ô tulajdonképpen „feláldozza” magát. Sokan azért nem tudnak változtatni a rossz kapcsolatukon, mert a párjuk az önbecsülésük jelképe. Ilyenkor azt mondják a társfüggők: már semmi sem köt a páromhoz, de a gyerekek, a család egysége miatt nem léphetek ki a kapcsolatból. Vagy ami még rosszabb: ennyi év után mit szólna a szakításunkhoz a környezetünk?

Sokféle kifogás létezik, de a valóság az, hogy a társfüggők attól félnek, hogy alkalmatlanok lesznek egy másik párkapcsolatban. Ezt a régit meg már úgyis ismerik minden bajával együtt, itt már nem kell teljesíteni. Éppen ezért nehéz a társfüggőség megnyomorító hatásától megszabadulni.