Mindenki készüljön fel, mert viharként rontott be a filmszínházakba a Spermageddon. Egy olyan animációs film, amire még véletlenül sem szabad egy kellemes szombati matinéként gondolni, és gyerekekkel karöltve jegyet váltani rá, hacsak nem szeretnénk a vetítés után kínos kérdésekre válaszolni. Ez ugyanis nem egy kedves kis Pixar-mese, hanem egy bevállalós, teljesen elborult komédia, mely csakis a felnőtt közönséget célozza meg. E skandináv felnőttrege apropóján pedig most összegyűjtöttünk még néhány animációs filmet, melyek ugyan rajzolt vagy bábanimációs köntösben érkeztek, de tartalmuk messze áll attól, amit klasszikus értelemben vett mesének mondanánk.
Seth Rogen, James Franco és Jonah Hill 2016-ban áttették székhelyüket az élőszereplős világból az animált univerzumba, de sajátos humorukat hozták magukkal. A Virsliparti egy animációs komédia, ami úgy néz ki, mintha egy tűpontos Pixar-paródia lenne, csak épp szélsőségesen szexuális, roppant őszinte és felettébb filozofikus. A történet a szupermarketek polcain indul, ahol a virslik, a bucik és a szószok azt hiszik, hogy a vásárlók egyenest a „Mennyországba” viszik őket, ám hamar kiderül, hogy a valóság ettől jóval brutálisabb.
A korszakalkotó sorozat alapján készült South Park-mozifilm pontosan azt nyújtja, amit már a címében megígér: Több káosz, még több társadalomkritika, no meg egy rakás merész poén. A sztori középpontjában az áll, hogy az Egyesült Államok és Kanada között kirobban a háború egy film miatt. Mindeközben pedig színre lép még maga az ördög és Szaddám Huszein is, kik között érdekes szálak szövődnek, továbbá egy musical-vonal is végigkíséri az egész produkciót. A film egyébként még a Guiness Rekordok Könyvébe is bekerült, mint a legtöbb káromkodást felvonultató animációs film, a maga 399 szitokszavával.
A South Park alkotójának tollából származó Amerika kommandó egy elborult akciófilm-paródia, ami ugyan nem animálva készült, hanem helyette bábokkal mesél, de úgy véltük, helye van a listán, hiszen a túlzott szürrealizmus mércéjét megüti. A történet egy globális rendőrségként működő elitcsapat körül forog, akik nem túl finoman „mentik meg” a Föld népességét, de ebben a világmegmentő akcióban aztán nincs semmi köszönet. A film totálisan kifordítja a hazafias akciófilmek sablonjait, miközben Hollywoodot, politikusok és hírességek szerepvállalását is alaposan kifigurázza.
A 2025-ös év bebizonyította, hogy az animáció még egy olyan zord világba is be tud szivárogni, mint a Ragadozók univerzuma. Dan Tranchtenberg idei első, Disney+-on megjelent Predator-mozija, melynek három sztoriszála a történet végén egy pontban találkozik, simán lepipálta a legtöbb előszereplős elődjét. Amellett, hogy kiválóan idézte meg az intergalaktikus szörnyvadász-filmek hangulatát, tudott némi újdonságot is belecsempészni az eddig haldoklófélben lévő, ám azóta újult erőre kapó franchise-ba.
Norvégiából különös dolgok származnak: A gémkapocs, a sajtszeletelő, a Manchester City gólvágója, Erling Haaland és a 2025-ös év legelvetemültebb filmje, a Spermageddon is. A lista utolsó darabja ugyanis egy teljesen elszállt animációs film, ami a megtermékenyítés témáját dolgozza fel, de nem úgy, mint anno Judit néni a biológiaórán. A sztori két síkon szalad: Egy élőszereplős, romantikus szálon, és egy örökítőanyag-szemszögből elmesélt „belső kalandon”. A film egyszerre szexkomédia, sci-fi-paródia és felnövéstörténet, mely telis-tele van szürreális ötletekkel és látványosan túlzó jelenetekkel. Még egyszer hangsúlyozzuk, ez a mese nem gyerekeknek készült!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.