Nem nagyon csábítja el a nézőt az HBO Max új sorozata

Hosszú évtizedek óta a filmesek egyik közkedvelt alapanyaga Pierre Choderlos de Laclos levélregénye. A Veszedelmes viszonyok csábítása folyamatosan ott lebeg előttük, és már számos sikeres feldolgozást megélt. 

A legismertebb verzió az 1988-as verzió Glenn Close, John Malkovich és Michelle Pfeiffer főszereplésével. Az HBO Max most Csábítás címmel készített francia sorozatot a történet legnagyobb intrikusának, Isabelle de Merteuil márkinak az előtörténetéből, amely tulajdonképpen mellőz mindenfajta fülledtséget, amit az eredeti mű kínál. A kritika az első három rész alapján készült.

Csábítás az HBO Maxon

Az eredeti történet sokak szerint a világirodalom egyik legizgalmasabb és legfülledtebb műve. Nyíltan beszélnek benne a francia arisztokraták olcsó játékszereiről, csélcsap szexuális életükről, szerelmi cselszövéseikről és még sok minden másról. A történetnek azonban már akkoriban is volt egy enyhe feminista vonulata, amely leginkább Isabelle de Merteuil márki karakterében csúcsosodott ki: a nőben, aki irányítja a férfiakat, akinek nem tudnak nemet mondani, aki maga rendelkezik saját, vagy akár mások testével. A figura 2025-ben valóban megért volna egy érvényes újragondolást, de a Csábítás még elmaradottabban és sztereotípebben kezeli a nők szerepét, mint egy 18. századi átlagember. Isabelle karaktere inkább hisztis, mint csábító; cinikus, de nem rafinált; és tulajdonképpen egy kétdimenziós szerelmes fruska, de erről később.

Elnagyolt előtörténet

Jó kérdés, ugyanis szinte alig kapunk valódi előzményt, leszámítva egy kósza szexet a hírhedt csábító Valmonttal, egy mondvacsinált házassági históriát és egy kényszerházasságot. A sorozat rögtön bele is csap a Veszedelmes viszonyok eredeti történetébe. Az említett történések azonban nincsenek felépítve: az információk egyszerűen csak egymásra zuhannak. Miért volt Isabelle zárdában? Madame de Rosemonde mit lát benne, amiért segíteni akar neki? Hogyan talál rá a férjére, a márkira? Csupa olyan kérdés, amelyek ementáli nagyságú lyukak a történetben. Így még az is jobb lett volna, ha bevallottan egy remake-et készítenek, csak épp sorozat formájában.

Diane Kruger, a matróna

Ahogy fentebb írtuk, Isabelle figurájának körülbelül semmi köze nincs az eredeti karakteréhez. Anamaria Vartolomei alakítása halvány; valójában egy mérges csitrit játszik, aki hirtelen bekerül a nagyvilágba. Ami azonban ennél is tragikusabb: a helyi Casanova, Valmont figurája! Őt sikerült a modern „női igényekhez” igazítani. Ez a pasi senkiről nem imádkozná le a bugyit, nemhogy maguktól dobják le. Vincent Lacoste fizikai és színészi adottságai megvolnának, de a figurát annyira félreértelmezték, hogy az már fáj.

Madame de Rosemonde kerül előtérbe, aki az eredeti történetben egy idős nagynéni (a Veszedelmes viszonyok filmben egy 80 éves színésznő alakította). Itt azonban a még mindig gyönyörű Diane Kruger játssza. A sztori elején kvázi egy bárcás prostituáltként próbálják beállítani, fiatal pasikkal szívesen édeshármasozó dámaként, aki egy fiatal lányt használ céljai eléréséhez – de a karakter már a történet legelején kipukkan. Ha már édeshármas: ha a sztoriban nincs sok újdonság, legalább az erotikafaktort feljebb tekerhették volna, de a pár harisnyakötős combon kívül ebből sem kapunk sokat.

A Csábítás nem nagyon csábítja el a nézőit – legfeljebb elaltatja őket, szóval inkább nézzük újra a Veszedelmes viszonyokat.

10/3