Jimmy Jaguár szeptemberben a mozikban kísért: Íme a magyar rendező új filmje

Szeptember 11-től kerül a hazai mozikba Fliegauf Bence Karlovy Vary-t is megjárt thrillerre hajazó áldokumentum-filmje, a Jimmy Jaguár. A rendező nagy fába vágta a fejszét ezzel a projekttel, és a remek atmoszférateremtés, illetve a válogatott színészgárda ellenére is számos kérdés maradt megválaszolatlan. 

Jimmy Jaguár megbosszulja a bűnöket 

A történet központi figurája a Jimmy Jaguár névre hallgató sötét entitás, aki megszállja az arra érdemeseket és őket eszközként használva az igazságszolgáltatás kezére juttatja azokat a bűnösöket, kiknek tettei addig rejtve maradtak a rendszer szeme elől. Az első két kiválasztott Balfi Marci, akit a kortárs költő Peer Krisztián alakít, és a Tojás gúnynévre hallgató gépszerelő, akit Major Erik, a Radnóti Színház művésze hív életre. A férfiak Jimmy sugallatára megkötöznek egy idős bácsit, majd csónakba fektetve leeresztik a Tiszán. Amikor a csónak partot ér és nyomozás indul az ügyben, kiderül, hogy a megkötözött alak egy ezidáig a magyar tanyavilágban bujkáló szerb háborús bűnös. Tojás vallomástétele után a Jimmy Jaguár-jelenség lázba hozza az egész országot, fanatikusok jelennek meg, akik mind találkozni akarnak a démoni alakkal. Az ügyről dokumentumfilmet forgató Léna (Jakab Juli) nyomozása során közelebb kerül Balfihoz, és maga is oszlopos taggá válik a Jimmy-t éltető szektában. Ahogy peregnek az események, lassan mindenki, aki érintetté vált az ügyben, bekerül Jimmy bűvkörébe és várja a következő „nagy küldetést”. Köztük a nyomozást vezető rendőrnő is, akit a Kontroll sztárja, Balla Eszter alakít. Peer Krisztián játéka kellemes meglepetés, tekintve, hogy nem a színészet az elsődleges szakterülete. Az általa alakított Balfi ugyan egy árva szót sem szól, legtöbbször katatón állapotban mered maga elé, azonban sokszor az ilyen típusú szerepeket nagyobb kihívás eljátszani, mint vaskos szövegkönyveket bebiflázni. 

Újdonság a magyar filmrepertoárban

A film papírforma szerint alkalmazza a dokumentumfilmes, azon túl az áldokumentumfilmes szabályszerűségeket, de a végére olyan érzése támad a nézőnek, hogy a cselekményben néhol lyukak tátonganak. A képtelen történetbe belevitt kritikák olyan hétköznapi kérdéseket feszegetnek, amik ismerősnek hatnak a néző számára, így könnyen tud azonosulni a szereplők motivációival és érzelmeivel, azonban ezek nem minden esetben voltak megfelelően elhelyezve a történetben. A képi világ, a színektől kezdve a kameramozgásokon át ügyesen elültette a nézőben a kényelmetlenség érzését, ami talán alapvető elvárás, ha démoni erőkről van szó. A nyomasztó atmoszféra megteremtéséhez hozzájárult a zene is, amit maga a rendező, Fliegauf Bence szerzett. Érdemes lesz szeptember 11-től beülni a moziba, ha valami olyasmit akar látni az ember, amit magyar produkcióban eddig nem nagyon lehetett alkalma megtapasztalni, ám jobb, ha felkészül, hogy a végén egy kicsit átverve érezheti majd magát.