Szendrei: Hol vannak a fiatalok?

A Szolnok, a Nyíregyháza, az Újpesti Dózsa, majd a spanyol Malaga és Cádiz játékosa egyben a magyar futball megmondóembere is volt. Most sem kellett csalódnunk, nyíltan el­mondta, mi nyomja a szívét.

Szendrei Csámpi annyira megöregedett, hogy már néhány keményebb kritikára sem futja, ha a fociról van szó?

Ha az ember véleményére nem kíváncsiak, akkor nem nyomulok. Jól vagyok, nem sértődtem meg, van más is az életemben, mint a futball.

A meccseken sem látni, pedig a régiek közül sokan ott vannak a Megyeri úton.

Alig járok meccsre, és a tévében is csak ritkán nézek focit. De a teniszt szívesen nézem. De néha feltűnök az alacsonyabb osztályú találkozókon, Cegléden és Monoron gyakran feltűnök a lelátón. Persze nem véletlenül ott, mert az említett kis csapatokat támogatjuk a sportszerekkel. A spanyol céget képviselem itthon, most kicsit nehezebb a dolgunk, de azért élünk.

Hogy látja, a magyar bajnokság színvonala tényleg emelkedett az elmúlt években?

Az jó dolog, hogy kiegyenlített lett a mezőny, bárki képes bárkit legyőzni, de ez még önmagában nem boldogít.

És mit szól ahhoz, hogy újra van magyar csapat a BL főtábláján?

Szomorúság van a szívemben, mégpedig azért, mert jó, ha három magyar játékos bekerül a csapatba. Hol vannak a magyar fiatalok, akik helyet követelnek maguknak?

Évekkel ezelőtt nyilatkozta, a magyar futball egyik legnagyobb gondja, hogy olyan edzők dolgoznak hazánkban, akik a saját környezetükben már leszerepeltek. Ez áll még?

Jobb a helyzet. Például Rebrov Kijevben is letette már a névjegyét, és a Fradival is szépen teljesít. De itt volt Paulo Sousa is, de ő hamar menekülőre fogta.

A válogatott kiharcolja az Eb-részvételt?

Mint minden magyar, én is szorítok, hogy így legyen. Hajrá, fiúk, november 12-én, és utána is örökké!