Hevesi Tamás: nem illettem az ügyeskedő, senkiházi brigádba, amely a magyar fociban mai napig jelen van
Súlyos szavak Hevesi Tamástól. Különös utat járt be a gyulai NB II-es csapattól a Fradiig, a női futsaltól a férfiak élvonalának kispadjáig.
Kivételesen nem a zenéről, hanem másik nagy szenvedélyéről, a labdarúgásról, az edzősködésről adott terjedelmes interjút Hevesi Tamás a Magyar Nemzetnek. A népszerű zenész és énekes ugyanis a legmagasabban képzett futballedző, dolgozott az NB I-ben is, és beírta magát kedvenc csapata, a Ferencváros történelemkönyvébe.
Hevesi a lapnak többek között elárulta: tapasztalatai szerint az éneklés és az edzősködés szétválasztható, de mindig valamelyik rovására.
– Ha csapatot kapok, akkor a zenei életem hátrányt szenved, ugyanis én huszonnégy órás edző vagyok, a pályán kívül is folyamatosan a futballon jár a fejem. Egy csapat olyan, mint egy ház, soha sincs készen, mindig van mit javítani, fejleszteni. Minden játékoshoz más a kulcs, azt meg kell találni, ha pedig a hétvégéken meccsek vannak, akkor nem hagyhatom ott őket azért, mert éppen koncertem van
– magyarázta Hevesi Tamás, aki fiatalon családi indíttatásra atletizált, de már 17 évesen játszott a Gyula NB II-es futballcsapatában is, amelyben akkoriban a 33-szoros válogatott Honvéd-legenda, Kocsis Lajos is szerepelt.
Örök szerelme a Fradi
Később a labdarúgás háttérbe szorult az életében, a zene lett az elsődleges, és csak alacsonyabb osztályokban, később pedig a Fradi-öregfiúkban focizott.
Az edzői pályára úgy került, hogy egy szekszárdi női futsalmeccs utáni fellépőként összeismerkedett a helyi vezetőkkel, akik rábeszélték, fizetés nélkül vállalja el a csapatuk irányítását. Másodikok lettek az NB I-ben, és "beszippantotta ez a világ", elkezdte képezni magát, és Szekszárdtól a Fradiig, a női vonaltól egészen a férfi NB I egyik rázós kispadjáig jutott.
– Bevillant, hogy az egész családom velem együtt nagy fradista, és az nem lehet, hogy a Ferencvárosnak nincsen női labdarúgó-szakosztálya. Megkerestem a klub vezetőit, elmondtam, anyagilag nem kérek segítséget, pályát szeretnénk, a Ferencváros nevének a használatát, szerelést és esetleg az utazások támogatását – emlékezett vissza Hevesi, aki saját pénzén járt tanulni a szakmát holland, belga, dán és angol klubokhoz, sőt ő fizette a stábja bérét is.
– Azóta sem bántam meg ezeket az áldozatokat, mert
a történelemkönyvekben benne lesz, hogy mindezt én alkottam meg a Ferencvárosban.
Igaz, elváltunk egymástól, én a férfifutball felé fordultam, ahonnan azonnal kaptam egy NB I-es ajánlatot
– utalt Hevesi az a 2008/09-es szezonbeli REAC-ra, amelynél szembesült a bundaügyekkel is.
– Óriási ambícióval ugrottam bele ebbe a feladatba, de mai fejjel már azt mondom, nem voltam rá teljesen készen, talán túl korán jött ez a kihívás. Természetesen én nem tudtam a bundázásokról, és úgy sejtem, a csapat közvetlen vezetője, Kutasi Róbert – aki már nincs köztünk – azért választott engem a sok jelölt és önjelölt edző közül a kispadra, mert egyenes, tiszta lelkiismeretű, becsületes családból származom, engem is így neveltek, így
nem illettem az ügyeskedő, senkiházi brigádba,
amely a magyar labdarúgásban a mai napig jelen van – mondta Hevesi Tamás, hozzátéve: a futball sokkal sötétebb világ a szórakoztatóiparnál.
A neves zenész jelenleg a cukorbetegek futsalválogatottjának a szövetségi kapitánya; ebbéli minőségében Európa-bajnoki arany- és négyszeres ezüstérmes.
