Úgy tűnik, a magyar labdarúgás megint zsákutcába jutott. Mocsai Lajos kézilabda-szaktekintély, a Testnevelési Egyetem rektora is azt vallja, Bernd Storck vezetésével megtört valami. De, hogy meg kell-e tőle válni?...
– Amit mérlegelni kell, az az: láthatóan bizonyos folyamatok kiszabadultak; ha a szakmai stáb rendelkezik azzal az erővel, amivel ezt korrigálni, visszafordítani képes, akkor érdemes bizalmat szavazni nekik. Ha nem, és tartok tőle, inkább ez a helyzet, akkor meg kell válni tőlük – szögezte le a szakember, aki 17 évig volt női és férfi kézikapitány.
– Háromszázötvenhét meccset vívtam Magyarországért, átlátom a poszt rendkívüli jelentőségét. Az ítélet mindig az eredményességből szűrődik le – magyarázta.
– Szakmailag semmi olyat nem hoztak, amit a magyar edzők ne tudnának. A különbség a gondolkodásmódban, rendszerelméletben van. Mocsai rámutatott, a válogatottban játszani különleges érzelmi állapottal jár, emiatt a csapatépítési folyamat is más. Ő mindig igyekezett önálló egységként, kvázi klubként tekinteni a nemzeti csapatra, igaz, neki megvolt a lehetősége, hogy évente 14–18 hetet együtt készüljön a keretével.
– A fociválogatottnál is megfigyelhetőek voltak efféle kezdeményezések, de behatároltabbak a lehetőségek – mondta. Felhozta, ellentmondás van abban, amit a német kapitány szeretne, jelesül, hogy minél több magyar focista minél több nemzetközi meccset vívjon, eközben a sportági vezetés annyi pénzt pumpál a sportágba, a játékosok nem akarnak külföldre igazolni.
– A merítési lehetőség kicsi, ezért az utánpótlás-nevelésnek nagy a felelőssége. Most indultak be azok a szakmai programok, amelyek segíthetnek. Kiépül az országos rendszer, szélesedik az edzői tudás, az orvosi, analitikai rendszer. Nyolc-tíz éves távlatokról van szó, ezután lehet általános felemelkedésről beszélni.
Hogy akkor minek áltatni a nézőt? Mocsai szerint nem lehet mást tenni: a futball a szórakoztatóipar része, ha nem a győzelem lebegne előttünk, az érdektelenséget szülne.
