Gyakorlatilag unalomba fulladt a Forma–1-es idényzáró Abu-Dzabi Nagydíj. S ezzel tökéletesen illeszkedett a sorba, ugyanis idén egy-két futamot leszámítva – szerencsére a hungaroringi verseny is a kivételek közé sorolható – nem sok izgulni való akadt.
Nem csoda, hogy a nézők – a helyszíneken és a televízió előtt egyaránt – egyre inkább elpártolnak a száguldó cirkusztól. Érzik ezt a csapatok, a jogtulajdonos, Bernie Ecclestone, sőt a futamok rendezői is. Az Osztrák Nagydíj látogatottsága 40 százalékkal esett vissza a tavalyihoz képest, az amerikai futam, amelyet elmosott az eső, totális anyagi csődöt hozott, a németek pedig már meg sem rendezhették a versenyt – ami 1960 óta először fordult elő. S ugyan a nagy visszatérő Mexikó 330 ezer drukkert vonzott, nagy kérdés, jövőre sikerül-e ezt a számot megismételnie.
– Eléggé ijesztő, hogy a sportág vezetői érzik, hogy problémák vannak, változásokról is vitáznak, azonban nem mennek elég messzire. A félmegoldás pedig már nem elég. A sportág alapját a gladiátorküzdelem adja, amelyet emberek vívnak egymással a határok feszegetése közben, hihetetlen tempónál, dacolva a kockázattal. Túl messzire sodródtunk ettől, a sportág pedig elveszítette a hűha-faktorját – foglalta össze a mai F1 baját David Coulthard expilóta, a BBC szakkommentátora.
Ezért pártolnak el a nézők:
– a pilóták a határon autózás helyett csak különböző kütyüket csavargatnak
– nem száguldhatnak kedvükre, mert üzemanyag és gumispórolás zajlik
– túl hangsúlyos lett a technika, a mérnökök kezében van az irányítás
– eltűnt a vagányság a pályáról, mert mindenért büntetés jár
– az edzések tét nélküliek, a futamok túl hosszúak
– óriási a különbség a csapatok teljesítménye között
– túl hamar dől el a vb-cím sorsa, így érdektelenné válik a hajrá
– kevés az olyan program, ami közelebb hozza a szurkolókhoz a versenyzőket
