Február 7-én lesz harminc éve, hogy Szarajevóban elkezdődött a XIV. téli olimpia. Ragyogó, vidám, felejthetetlen esemény volt. Később háború rombolta a pályákat: nézzük, mi lett belőlük!
Szomorú történet. Ez volt az az olimpia, amelyen a szovjet hokisok varázsoltak, Katarina Witt, a német műkorcsolyázónő pedig elbűvölte a világot. De ez volt az az olimpia is, amikor mindenki mosolygott, ahol Kirk Douglas dollárszázezreket hagyott a kaszinóban, majd pedig betért egy vendéglőbe, vidáman fogyasztott, s a végén glédába rendelte a pincéreket, mindegyiküknek száz dollár borravalót hagyva. Vékonypénzűeket a taxis ingyen szállított, a zsebes pedig visszaadta a bukszát, ha látta, hogy külföldi a tulajdonos…
Szarajevó nem véletlenül jutott rendezési joghoz a japán és svéd helyszínek előtt. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság az elsô világégés helyszínén, a kirobbanás hetvenedik évfordulóján így akarta jelezni, hogy az olimpia a béke és a szeretet játéka.
Ki gondolta volna akkor, hogy tizenegy évvel később a véres balkáni háború legsötétebb napjai kezdődnek ugyanott? Tizenegyezer ártatlan civil lett ennek áldozata, de a négy éven át tartó rettenet az olimpiai létesítményeket sem kímélte…
