Túl nagy volt a jégkorongozók vállán a teher? Hiába voltak esélyesebbek Koreánál, hiába biztatták a csapatot sztárok, sajnos 4-1-ről veszítettünk.
Saját bevallása szerint évek óta nem járt hokimeccsen Nyilasi Tibor. Pedig hajdanában nem volt ritka vendég a Kisstadionban a ferencvárosi legenda, aki a szó szoros értelmében nem hitt a szemének az elherdált előny láttán.
A veszprémiek kézilabdázó klasszisa, Nagy László előtt talán a vert helyzetből fordító győri lányok példája lebeghetett, mert a rendes játékidő utolsó pillanatáig hitt a csapat feltámadásában. Nem lett igaza... José Gomes, a Videoton labdarúgócsapatának portugál edzője szerencsés helyzetben volt, mert semleges szurkolóként nézhette végig a mieink utolsó harmadban bemutatott vergődését.
Mindenesetre sokatmondóan csóválta a fejét a koreaiak egyenlítő góljának megszerzése után. A hokiban nem mindennapi, hogy hazai pályán háromgólos előnyt hagyjon veszni az esélyesebb és az elsőrangú szurkolók által támogatott csapat. Ránk jár a rúd mostanában, a futball-vb-selejtezőn a románok énekelték ki a szánkból a sajtot az utolsó percben, az U17-es válogatottéból pedig a svédek. Nem csoda, hogy sokan magyar átokról beszélnek...
– Ezek a címkézések nem egészen helytállóak, bár a pszichológia ismeri a bűntudat öröklődésének a fogalmát – mondta Nagy Sándor sportpszichológus. – A csapatjátékokban megfelelő módszerekkel előre fel lehet készülni a kritikus periódusok átvészelésére.
Korea technikailag, taktikailag gyengébb nálunk, de jól nyomon követhető volt, ahogy a szépítő gól nyomán csapattá kovácsolódtak, míg a mieink… A hibákból lehet tanulni, így a vereség még elszántabbá teheti a csapatot. Főleg akkor, ha pszichológiai segítséget is kapnak, talán ma, a kazakok ellen. jk
