Hiába a kutyás őrök, a tömeges rendőri jelenlét, a fémdetektoros kapuk és a totális biztonsági készenlét, két magyar lány jegy, belépő és engedély nélkül szurkolhatta végig a vízilabdásaink bronzért folytatott küzdelmét.
A szemfüles rajongók összesen négy biztonsági ellenőrzést játszottak ki, mire a medence széléhez értek.
– Elvileg van egy olyan lehetőség, ha bent vagy a parkban, akkor odaállhatsz a stadionok bejáratához, és várhatsz a kijövőkre, mert egy jeggyel 2 meccset nézhetsz meg, és ha teszem azt, először játszik az amerikai-spanyol, és a második meccs mondjuk magyar-ausztrál, és az amerikairól kijönnek emberek, mert a második meccs már nem érdekli őket, akkor eladják a helyjegyüket 5 fontért. Ez volt az alapelv – meséli lapunk munkatársának Mónika.
– Ez azonban nálunk nem működött, mert ezek már döntők voltak, vagyis mindenki kíváncsi volt minden meccsre. Egyébként sem volt a parkba jegyünk, csak előző napokra, és a kajakra, de azt nem ott rendezték. Gondoltunk egyet délután, unatkoztunk és meguntuk a szurkolói klubban a tömeget. Kitaláltuk, hogy kimegyünk és belógunk, ha a fene fenét eszik is. Odamentünk, pedig tudtuk, hogy reptéri szintű katonai ellenőrzés és motozás lesz. Az első kapu simán ment, felmutattunk egy előző napi jegyet, takarva a dátumot, sima ügy, tovább engedtek. Következett a második zsilip, ott is megkérdezték, hogy van-e jegyünk, nagy mosollyal és “jááájj de jó ez az olimpia, ti is jól érzitek magatokat?” – felkiáltással továbbmentünk. Jött a harmadik kapu, a biztonsági ellenőrzés, ott ugyan elvették a sörömet, de nem baj, még meg is veregettem a biztonsági nő vállát, hogy jó napja van, lett egy söre. Nevetve mentünk tovább. Következő vizsgálat, zsebekből kipakolás, táska le, mágneskapu, motozás, sima ügy, ezen is átmentünk…, ekkor jött a neheze. A barátnőm Vera közölte, hogy fussak utána, áttörve a spanyolokon, akik épp jegyvizsgálaton voltak. Közben hangosan azt mondta, hogy kezdődik a meccsünk, rohannunk kell és, hogy “ne nézz vissza, ne nézz vissza!” – mesélték nevetve.
A lányok ezzel bent is voltak az Olimpiai parkban.
– Tettünk 10 métert és felkiáltottam, hogy ezt nem hiszem el, bent vagyunk! De akkor még valahogy be kellett jutnunk az Arénába is, ahol a vízilabdás lányok meccse volt. Odaértünk a bejárathoz, 2 kapu maradt még hátra, az első kapun egy kis mosollyal és barátnőm gyönyörű kék szeme segítségével simán átjutottunk, de az utolsó kapunál megfogtak minket. Vera mondta a biztonsági szolgálatos nőnek, hogy nem kertel, idáig jegy nélkül jutottunk be, úgyhogy most már ne legyen szőrös szívű és engedjen be, mert ez teljesítmény. De sajnos hajthatatlan volt, ezért visszamentünk az előző kapuhoz, ahol már nevetve mondtuk, hogy ez majdnem összejött, mire megláttam egy kifelé tartó házaspárt, akikhez odarohanván megkérdeztem, hogy szeretnének-e még visszamenni, mert ha nem, akkor el szeretnénk kérni a jegyeiket. Mosolyogva ideadták! Így hát bementünk a jegyekkel, és amikor leültünk, akkor jöttem rá, hogy a jegyek, amiket kaptunk a legdrágább helyekre szólnak 'A' kategóriásak voltak, a harmadik sorba, középre, fejenként körülbelül 75 ezer forint értékben. Óriási élmény volt, hogy végighajrázhattuk a magyar-ausztrál női vízilabda meccset!
