93 éves Vitray Tamás: „Nekem azonnal a televízió lett a szerelem”

Televíziós legenda. Riportok, beszélgetős műsorok, olimpiai sportközvetítések fűződnek a nevéhez. A Magyar Televízió Örökös tagja, Kossuth-díjas, Prima Primissima-díjas, az egykori SZFE emeritus professzora. Vitray Tamásnak két fia van, Tamás és Péter. A negyedik feleségével, Ivens Évával él harmonikus házasságban. Dédapa: a család legifjabb tagja, Noé elmúlt egyéves.

– November 5-én töltötte be a 93. évét. Úgy tudom, különleges születésnapra invitálták a vendégeket.
– Éva találta ki már tavaly, hogy küldjünk ki meghívókat, ki-ki jelezzen vissza, jön-e, én pedig elkészítettem egy kvízt, és vendégeinkkel el is játszottuk. Tavaly is, idén is én voltam a játékvezető, a díj pedig 80 kaparós sorsjegy volt. A kérdések korábbi ri­port­jaim részleteiből készültek. Igazán nagy siker volt. A sorsjegyeken talált pénznyereményeket pedig, aki akarta, átadhatta a Dius Cumizdája Alapítványnak, ahol Vitray Dezső is nevelkedik.

„Dezső éli világát Vajtán”

– Ki az a Vitray Dezső?
– Ő a mi hét hónapos, gyönyörű, vörös cicánk. Éva fia találta, icipici volt, elfért a tenyeremben. Azt sem tudtuk, hogy lehet megetetni. Varga doktor urat hívtuk fel a Család utcai rendelőben, ő tanácsolta, hogy keressük meg a Dius Cumizdája Alapítványt, hátha befogadják a cicát. Dezső most ott bentlakásos tanuló. Akkor még azt gondoltuk róla, hogy Ica. Kiderült, hogy nem. Így lett Dezső, és éli világát Vajtán, a Kölyökmentő Alapítványnál, amelynek támogatói vagyunk. Látogatóba nem merünk menni: annyi helyes kiskutya meg kiscica van ott – nem akarunk elcsábulni. Dezsőről meg kapunk képeket.
– Két emberöltőnyi időt töltött a televíziónál; hiába nyugdíjas, nem áll le. Ma is dolgozik. A Magda című filmjét Friderikusznál mutatta be, és majdnem 350 ezren látták.
– Ennél kicsit bonyolultabb volt a Magda előélete. Nem Friderikusznál készítettem, csak ő hívott fel érdeklődve, hogy hol lehet majd a filmet megnézni. Még magam sem tudtam, ő pedig felajánlotta, hogy nála lehetne. A dolgot bonyolította, hogy van benne egy másfél perces rész, amit még a Magyar Televíziónál forgattam, ehhez kellett a jelenkori utódtévé engedélye. Némi levélváltást követően sikerült.

Vitray Tamás megnősült, két éve vette feleségül Évát

– És ekkor jött Éva?
– Évát operaénekes korából ismertem, személyesen pedig az Interoperettben találkoztunk, és köszönő viszonyig jutottunk. Aztán amikor ide költöztem, kiderült, hogy egymás szomszédságában lakunk. Ma már a feleségem és munkáim gyártásvezetője.
– Két éve házasok...
– Beköltöztem Évá­hoz, legidősebb unokám, a 32 éves Tamás meg abba a lakásba, amelyben addig én éltem. Szomszéd, és Évának gyakori kosztosa. Ha ínyére való készül, vagy erős kar kell, jön. 
– 1958-tól dolgozott a te­le­ví­zió­nál. Most pedig a maga kedvére forgatja a Csak­azért­is… sorozat darabjait, saját produkcióban. Nem szeretne pihenni?
– Ha érdekli, elmondom, hogy vagyok én ezzel a 67 évvel. Nekem azonnal a televízió lett a szerelem, életem fő célja. Mindennél fontosabb, és ha voltak is válságaim a magánéletemben, a munkában soha. Az archívumban állítólag 4000 műsornál található meg a nevem a Magyar Televízióban. A Kiképzés című könyvemben írok a kezdetekről. Terveztem a folytatást, Frontszolgálat címmel, el is kezdtem, de két fejezet után eltűnt a gépemen a kézirat. Baljós jelnek éreztem, abba is hagytam az írást.

„Magyarok csinálnák magyaroknak”

– Hogy emlékszik a saját múltjára?
– Éva talált valakit, aki pen­drive-­ra tette át 440 VHS-kazettámat, amelyen műsoraimat őriztem. El nem tudom mondani, milyen különös élmény újra látni a munkáimat. Hihetetlen, de némelyikre nem is emlékeztem. Egészen más volt az a televíziózás. Pontosabban, milyen volt a kezdeti magyar televíziózás? Manapság gyakoriak a licencműsorok, és pontosan másolni kell valamit, ami egy kis európai országban nem kelti ugyanazt a hatást. Akkor ilyesmire nem volt pénz. Magunk próbáltunk öt­le­tel­ni, alighanem nemegyszer gyengébb hatásfokkal, szegényesebb technikával, de „jobban hasonlított” ránk és a nézőinkre. Azt mondom, mi családias televíziót készítettünk. A néző másfajta, közelebbi ismeretségbe került velünk, a képernyő szereplőivel. Elismerésük, bírálatuk is ezt fejezte ki. Sajnos manapság, a nagy erőfeszítéssel készített műsorokban, viszonylag szűk az alkalmasnak ítélt szereplők száma, és néha úgy tűnik, mintha ugyanaz a néhány ember hol ilyen, hol olyan minőségben, de kizárólagosan szerepelne. Ebből következik az is talán, hogy nemegyszer úgy érzi a néző, mintha egymást szórakoztatnák, egymásnak beszélnének, egymással tréfálkoznának a szereplők.
– Sikk lett azt mondani, hogy „Én nem nézek televíziót!”, aztán tableten, telefonon követik a műsorokat.
– A híreket ma már telefonon nézik többen, hisz gyorsabban hozzájutnak. Az álmom egy olyan nemzeti televízió, amely saját  „termését” lehetőleg nem külföldön veszi, hanem saját maga találja ki, valósítja meg. Magyarok csinálnák magyaroknak, és ne másolják, ami másutt volt jó, mert nem biztos, hogy az mind jó nálunk is. Egykor régen volt egy karmesterverseny a tévében – senki nem hitte volna, hogy siker lehet. Aztán a végén, a közönségdíj-szavazásnál, kilométeres sor állt, hogy szavazhasson a neki szimpatikus művészre. Az egyik első nagy sikeremet a műkorcsolya németországi közvetítése hozta. Sem a nézők, sem a kommentátoruk (jómagam) nem sokat értett hozzá. De kinyílt egy ablak, amelyen kitekinthettek arra a világra, amelytől legtöbbjük tiltva volt vagy hamis propagandát hallhatott. Óriási hatása volt.
– Jó fizikai állapotban van. Jár még úszni?
– Van egy gyaloglógépem. Arra „pattanok” napjában többször öt-tíz percre, mert egyébként a korábban műtött hátam rosszul viselné a sok ülést.
– Év vége van, érkeznek az ünnepek. Hogy töltik ezeket a napokat?
– Tavaly két napon át jöttek a mieink, ki mikor éppen akart: mi készen álltunk. Idén egy kedves meghívásra elutazunk. Pihenni fogunk, aludni, sétálni, játszani. Kipróbáljuk, milyen az ilyen karácsony.