A Next Top Model Hungary fotósa, Tombor Zoltán őszintén bevallotta: Kábítószerekkel és alkohollal tompította magát

Az elmúlt időszakban több drogbotrány is megrengette a magyar sztárvilágot. Sorozatos hírek jelentek meg ismert emberek és közszereplők ügyeiről. Bár a felszínen csillogás, siker és elismerés látszik, a háttérben sokaknál önpusztítás, menekülés és függőség áll. Tombor Zoltán őszintén vallott arról, hogy ő is a függőségbe menekült, ám még időben észbe kapott.

Tombor Zoltán függősége

A világhírű fotográfus, illetve a Next Top Model Hungary korábbi zsűrijének karrierje egyenesen ívelt felfelé és azóta is töretlen. Kívülről csillogás látszott, belül viszont egészen más volt a helyzet.

— vallotta be.

A függőség nem egyik pillanatról a másikra alakult ki, hanem lassan kúszott be az életébe, de mindent megváltoztatott. 

– Amikor ráébredtem arra, hogy magamnak kárt okozok ezzel és fizikailag, szellemileg is egyre rosszabbul vagyok tőle, annak ellenére is csinálom – mondta, hozzátéve, hogy ez volt az a pont, amikor már ő is megijedt.

Ahogy ez lenni szokott, idővel az önazonosságát is elveszítette és elkezdett teljesen átalakulni.

− Elkezdtem sokkal inkább azonosulni azzal a személyiséggel, aki a szer hatása alatt van, és egyre inkább elkezdtem távolodni attól, aki a valódi Tombor Zoli – mesélte.

Tombor Zoltán gyerekkori traumája

A függőség mélyén mindig ott lapulhat valami mély fájdalom és ez Tombor esetében egy korábbi tragédia, amit gyerekként kellett átélnie.

– emlékezett vissza erre az időszakra Zoltán.

Szerinte a függőség nem gyengeség, hanem seb.

– Addikciótól szenvedőnek, gyenge embernek tituláljuk, de szó nincs róla. Van bennünk egy olyan sérülés, ami akkora mély nyomot hagy, hogy csillapítani kell – vallotta.

„Egy hét után már képes voltam altató nélkül aludni”

A lejtő végén pedig már csak magány volt számára.

– A végén egy magányos ivás és szerhasználat lesz belőle, amit titkolok a feleségem előtt is, magam előtt is. A függőség ilyenkor már nem társas esemény, hanem szégyennel körülvett magány.

A fotós egy nap elhatározásra jutott:

– Nem tettem nagy fogadalmat. Eldöntöttem, hogy egy hétig nem iszom.

Az első napok kényszeres figyelése, a klausztrofób érzés, a tiltás miatti feszültség mind részei voltak ennek a harcnak.

– Nem tudtam másra figyelni, csak hogy nem szabad inni – mesélte.

Aztán történt valami.

– idézte fel.

Később megszülettek Tombor Zoltán gyerekei. „Teljesen megváltozott az életem, nem tudnám úgy csinálni, ha kábítószereznék vagy innék” – mesélte a Tények Pluszban a művész. Tombor Zoltán története valódi vallomás. A függőségből való kilábalás ma is ritka, hogy valaki ilyen őszintén, tabuk nélkül mesél róla. Története azért fontos, mert talán példájától valaki szintén elindul a józanság felé.