Hetvenöt éves, de mintha belül örök fiatal lenne Németh Lajos! Hatalmas szeretettel és pörgéssel fogadta a meteorológus hot! magazin stábját, akiknek az interjú közben a kedvenc helyeit is megmutatta, amik főleg nyáron gyönyörűek.
hot!: A közelmúltban lettél 75 éves. Volt ünneplés?
Németh Lajos: Az az igazság, hogy nem vagyok születésnap- és névnapünneplő ember.
Amúgy sem akkor születtem, amit sokan hisznek! A hivatalos, bejegyzett dátum július 17., ami nem igaz. Eredetileg ugyanis július 12-én, Vámosmikolán, otthon születtem, édesanyám bábaasszony segítségével hozott a világra.
– Mivel a szüleim parasztemberek voltak, és aratás ideje volt, ezért szigorú határidőkkel dolgoztak. Emiatt édesapám csak öt nappal később tudott bemenni a községházára bejelenteni, hogy megszülettem.
hot!: Akkor lényegében nyertél öt napot!
Németh Lajos: Sőt, egészen 12-től 17-ig mindennap születésnapom van! Viccet félretéve, ugyanúgy folytatódik az élet, évforduló ide vagy oda.
Ugyanolyan voltam az előző nap, az előző héten, sőt, a következő hónapban is ugyanolyan leszek!
Ellenben a család ragaszkodott, hogy ünnepeljünk, ezért volt egy szűkebb buli Balatonszárszón, ahol egy gyermekem és két unokám volt jelen. Utána pedig Nagykovácsiban tartottunk összejövetelt Balázs fiaméknál, oda pedig már Mónika lányom és a három unokám is hazajött Finnországból, ugyanis Linda a 18. születésnapját ünnepelte, így együtt örültünk.
hot!: Amiatt is különleges lehetett, mert ritkán tudnak hazajönni a gyerekek.
Németh Lajos: Lehetetlen összehozni. Balázs fiamnak két lánya van, Emma és Berta, míg kint Mónika lányom és Fanni, Linda, illetve Emil lakik. Már a szűk családi körben is nagy szervezést kíván egy összejövetel, a teljes létszámról nem is beszélve. Fanni most huszonnégy éves, és pont azon gondolkodtam, hogy de jó lenne megélnem, hogy dédnagypapa legyek!
hot!: Hiába lettél 75, még mindig nagyon aktív életet élsz.
Németh Lajos: A legfontosabb a jókedv és a boldogság! Ugyanúgy bringázok és sportolok az unokákkal, mint fiatalabb koromban, mellette pedig folyamatosan marháskodunk.
Sosem éreztem sem a gyereknevelésnél, sem az unokázásoknál, hogy szülő vagy nagyszülő lennék.
– Inkább voltam társ és partner. Ez egy olyan csapat, ahol a tinédzserek és a veteránok egyenrangúak és ugyanúgy gondolkodnak.
hot!: Hozzátartozik, hogy ötvenévesen maratont futottál. Hogy jött ennek a gondolata?
Németh Lajos: 42 éves koromig tipikus családi életet éltem: elmentem dolgozni a meteorológiai intézetbe, hazajöttem, felhúztam a papucsot, elővettem a sós ropit, a távirányítót, és bekapcsoltam a tévét.
Ekkor történt, hogy kijöttünk a mostani beszélgetésünk helyszínére, a Margitszigetre 1992-ben, ahol mondtam a gyerekeknek, hogy rendezzünk egy háromszáz méteres családi futást, és aki végigviszi, az kap egy dobozos üdítőt.
hot!: Mi lett a végeredmény?
Németh Lajos: A gyerekek elindultak sprintelve. Nekem az akkori életfilozófiám az volt, hogy a busz után sem teszek meg három futólépésnél többet, mert jön a következő.
Úgy kellett bevonszolni a célba, ahol pedig megsemmisítő pillantásokkal szembesültem. Teljesen leírtak és cikinek tartottak a gyerekeim
– A mai napig a fülemben cseng a hangjuk: „ha idősek otthonába kell mennem, akkor utcára vagy udvarra néző szobát szeretnék-e”? Ezt mondták 42 éves koromban. Hazamentünk, és eldöntöttem, hogy új életet kezdek.
hot!: Mik voltak az első lépések?
Németh Lajos: Kijártam ide, a szigetre, először egy negyedkör, majd fél kör az Árpád hídig a Margit hídtól, utána egész szigetkör. Saját magam felépítettem arra a szintre, hogy ötvenéves koromra a barátaim és futótársaim azt mondták, hogy
Lajos, fussuk le életünk első 42 kilométerét!
– Utólag azt gondolom, szegényebb lettem volna nélküle. Majd odaálltam a gyerekek elé, hogy látjátok, apátok megcsinálta. Erre azt mondták, hogy mire ők is ötvenévesek lesznek, megcsinálják szintén! (nevet) Azóta pedig átváltottam bringázásra.
hot!: Mit hozott még a sport az életedbe?
Németh Lajos: A férfiak számára a 45 és 60 év közötti időszak a legveszélyesebb.
Ilyenkor jön a magas vérnyomás és hasonló problémák, amiket én megúsztam.
– Emiatt pedig, amikor betöltöttem a nyugdíjkorhatárt, semmit sem változott az életem. Fizikailag bírom, a munkát szeretem.
hot!: Közrejátszik a kétlaki élet?
Németh Lajos: Kijavítalak, háromlaki életet élek Balatonszárszó, Budapest és Nagykovácsi között.
Utóbbinál Balázs fiam kertésze vagyok, amit én vállaltam! Szeretem, ha rend van.
– Persze érzem az öregedés negatív hatását, én is halandó ember vagyok. De szerintem lehet tompítani azzal, ha egészséges életmódot folytatunk. Ha pedig újrakezdhetném, 99%-ban ugyanígy csinálnék mindent.
hot!: Mi van abban az 1%-ban?
Németh Lajos: Az, hogy nem 42 éves korban kezdenék el futni, mert akkor megmentem magam a traumától, hogy a gyerekeim lesajnáljanak. Azóta pedig tessék, ismerek minden ivókutat a Margitszigeten, annyiszor jártam már körbe.
hot!: Korábban szó volt a munkáról. Hiányzik neked a napi szintű tévézés?
Németh Lajos: Önként hagytam abba. 50 évvel ezelőtt kezdtem a szakmát, még nem volt internet meg applikációk. Az emberek a rádióból és a televízióból jutottak hírekhez, volt hírértéke az időjárás-jelentéseknek. Ma már az okostelefon mondja meg helyettünk.
Régen az volt, hogy Németh Lajos azt mondta, lemehetek hétvégén a Balatonra, az emberek pedig lementek.
– Persze volt, amikor porszem került a gépezetbe, és lelkiismeret-furdalásunk volt. Azóta azonban többször belejelentkezünk a Mokkába Csehi András kollégámmal, kimegyünk helyszínekre, ahol az időjárásról beszélünk. Sokkal életszerűbb, mint egy zöld háttér előtt állni.
hot!: Ma is gyakran megkérdeznek a várható időjárásról?
Németh Lajos: Van, aki a mai napig felhív telefonon például azzal, hogy nemsokára házasodik, és a nagy napon vajon jó idő lesz-e, vagy tegyék-e át a dátumot.
Van, aki majdnem egy évre előre megkérdezi. Persze hosszan elbeszélgetünk, mert beszélgetős vagyok, ami a szakmámmal is jár.
– Viccesen hozzáteszem, hogy bevállalok mindent; a napsütést, az árnyékot, de hatvanpluszos vagyok, a nászéjszakában már nem tudok besegíteni. És még senki sem sértődött meg! (nevet)
hot!: Sokan hiányolnak a képernyőről?
Németh Lajos: Igyekszem mindenhova biciklivel vagy tömegközlekedéssel menni.
Emiatt többször megtalálnak az emberek, leszólítanak a boltban, de mentettem már meg bliccelőket a 4-es, 6-os villamoson, amikor az ellenőr ismert fel, és elbeszélgettem vele a következő megállóig.
Azért az fontos, hogy senkit sem biztatok bliccelésre!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.