Szurkolókkal tömött repülő indult, hogy lássák Kokót! Kovács István visszatér a ringbe: újra bunyózik

„Világbajnoka van Magyarországnak! Profi, ökölvívó világbajnoka van... Kovács Istvánnak hívják!” – Azoknak, akik az előző évezredben születtek örökre az emlékezetükbe vésődtek ezek a sorok. A kép talán még mindig előttünk él: Kovács Kokó István páratlan karrierjét megkoronázva 2001. január 27-én Münchenben, a 12. menetben földre küldte a kíméletlenül keményen küzdő Antonio "Chelo" Díaz-t, majd bal karját az égbe emelve, óriásit üvöltve ünnepelte azt, ami előtte egyetlen magyarnak sem sikerült. Profi világbajnoki címet szerzett imádott sportágában, és végtelenül büszkévé tette több millió honfitársát.

Kovács Kokó Istvánt 23 évvel ezelőtt láthattuk így utoljára

A legendás napon, amikor övé lett a világbajnoki cím, mindenki azt gondolta, ez egy hosszú, éveken át tartó uralkodás kezdete, ám ebben a történetben lehet éppen az a szép, hogy nem élvezhettük örökké. Kokó ugyanis egy évvel később, 2002 februárjában bejelentette visszavonulását. A hír sokkolta a közvéleményt, sokan képtelenek voltak felfogni, hogy nem látják többé öklözni a bajnokot, aki stílusosan búcsúzott mindannyiunk álmaitól. 2002. április 20-án a lengyelországi Gdanskban, egy nemzetközi gálán, az amerikai Steve Trumble ellen zárta le mesébe illő történetét, természetesen kiütéssel.

Kovács Kokó István nem tudott, és talán nem is akart úgy visszavonulni, mint korábban bárki más! Lengyelországba többszáz magyar kísérte el, amíg egyesek autókkal poroszkáltak az idegen csarnok felé, addig mások külön szurkolói repülőjárattal utaztak, hogy az utolsó csatában is bajnokunk mögött álljanak.

A búcsú azonban mindig fájdalmas. A korábban "Ria-ria,Hungária!" és "Hajrá Kokó!" rigmusoktól felrobbanó lelátó ezúttal feszült csöndben figyelte, ahogy a magyarok első szupersztárja a jól megszokott Carmina Burana: O Fortuna drámai taktusai helyett a Hazám, hazám című áriára vonult be. Ez láthatóan magát Kokót is feldühítette, aki egyből nekiesett ellenfelének... az amerikai pedig a második menetig bírta. 

Ennek már 23 éve. De, hogy emlékszik vissza maga a bajnok?

Százak követték, szurkolókkal tömött különgéppel utaztak el érte

„Nagyon kevés magyar ökölvívónak volt olyan hűséges szurkolótábora, aki még Gdanskba is elkísérte egy búcsúmérkőzésre. Sőt, az egyik legjobb ökölvívónknak, Erdei Zsoltnak is jómagam és Rácz Félix szerveztük meg a búcsúmeccsét. De a többieknek, Kótai Mihálynak, a Bedák testvéreknek, Szellő Imrének, Balzsay Karcsinak nem is volt lehetősége ilyenre. Én még azon szerencsés emberek közé tartozom, akiknek megadatott az, hogy el tudott búcsúzni a közönségétől. Igaz, hogy nem Magyarországon volt az utolsó mérkőzésem, de oda is több száz magyar követett engem. Emlékszem, még külön repülőgép is indult a szurkolókkal! Tény, hogy rengeteg meccset vívtam külföldön, Németországban, de soha nem volt olyan, hogy én ne éreztem volna magam magyar földön a szorítóban. Köszönhetően annak, hogy elképesztő mennyiségű szurkoló kísért el mindig. Nincs bennem hiányérzet, tökéletesen kerek volt így ez a 23 évvel ezelőtti történet.”

23 év... ízlelgessük egy kicsit. Emberek nőttek fel, váltak szülőkké, nagyszülőkké, a világ pedig teljesen megváltozott, mióta Kovács István utoljára a kötelek közé lépett. Ez azonban augusztus 16-án meszakad! Kokó ugyanis visszatér, újra kesztyűt húz és a Magyar Ökölvívó Szövetség 100. születésnapján, a Hősök terén ismét harcolni fog a hazai közönsége előtt. A magyar öklöző az új világszervezet elnökével, a holland Boris van der Vorst-al csap majd össze, ami közel sem ígérkezik könnyű feladatnak...

„Amikor elkezdtünk gondolni azon, hogyan lehetne méltó módon megünnepelni a 100. születésnapot, akkor teljesen egyértelmű volt számomra, hogy az ökölvívók a szorítóban tudnának egy ilyen esemény előtt a legméltóbb módon tisztelegni. Automatikusan az ugrott be nekem, hogy milyen szép lenne ebben az ünnepben nem csak szervezőként, de aktívan is részt venni. El is kezdtem hívogatni a barátaimat, Erdei Zsolttól, Kótai Misin, Nagy Janikán, Balzsay Karcsin, Szellő Imrén keresztül mindenkit, aki az elmúlt 50 évben eredményesen szerepelt a magyar ökölvívásban, nemzetközi tornán, világbajnokságon, olimpián képviselt minket. Ez végül kinőtte magát egy Hősök terén rendezendő, óriási gála ünneppé.

Az ellenfelemen sem gondolkodtunk sokáig, nem volt filmekbe illő kutatás. Tulajdonképpen Borisnak én ajánlottam fel a lehetőséget. Amellett, hogy sportdiplomáciailag a legmagasabb szinten van, jó barátomnak is mondhatom. A mérkőzés azonban nem lesz egyszerű” – mondta beismerő sóhajtással, majd így folytatta:

„Egy nálam fiatalabb sportolóról beszélünk, aki hosszúkezű, magas, ráadásul nehézsúlyú, félnehézsúlyú. Szóval jó erőben van. Persze nekem is megvannak a fegyvereim... majd azért meglátjuk, hogy alakul ez a meccs!” – nevetett fel régi pimaszságával Kokó, aki pár hete már a felkészülésnek is nekiugrott, igaz ezúttal nem abban a vér és verejték áztatta hangulatban, mint annak idején. 

Történetünk hőse Európa legmelegebb pontján, a homokos tengerparton árnyékbokszolt, ütötte a zsákot és emelgette a súlyokat. Kimondhatjuk: az idő nem fog rajta, még akkor sem, ha a nagy meccs előtt már inkább Budapesten mozgatja át magát, és az összecsapást sem úgy fogja fel, mint régen.

„Ez nem jelenti azt a fajta visszatérést, amit sokan az ökölvívásban visszatérésnek hívnak. Ez inkább egy kötetlen kesztyűzés, mintsem mérkőzés. Mérkőzésen 2002 áprilisában szerepeltem utoljára. Akkor azt a versenykesztyűt letettem és azt én soha nem is vagyok hajlandó újra felhúzni. Komoly ember, ha meghoz egy döntést, ahhoz tartja magát. Nincs az a pénz, amiért én ismételten éles meccsen szorítóba lépnék. Ez a mostani egy olyan gálamérkőzés, és egy olyan fantasztikus lehetőség a szurkolók és a magyar ökölvívás számára, hogy közösen ünnepeljük a 100 éves szövetséget.

Részemről nem beszélhetünk arról a klasszikus értelemben vett felkészülésről. Persze gondolatban folyamatosan készülök, ez az esemény már fél éve, minden egyes nap ott van a fejemben, de a tengerpart óta nem voltam edzőteremben. Nem mintha nekem zsigerből menne ez az egész. Természetesen az elkövetkező időszakban lemegyek kesztyűt húzni a Vasashoz vagy a Fradihoz vagy valahová. De nekem a meccs másnapján lesz még egy ennél is nagyobb vállalásom. Merthogy másnap, augusztus 17-én leszek 55 esztendős és fejembe vettem még az év elején, hogy 55 kilométert fogok futni. Szóval a felkészülésem nagy része inkább abból áll, hogy erre készülök. Továbbra sem állok le... miért kéne?” – hangzott el a költői kérdés.

Kokó visszatérése pedig nem az egyetlen olyan dolog, amire augusztus 16-án felkaphatjuk majd fejünket a Hősök terén. A ma már a Magyar Ökölvívó Szövetség elnökeként tevékenykedő harcos ugyanis igazi világsztárokat hoz magával, akik közül többen ringbe is lépnek majd a magyar közönség előtt! Itt lesz például a régi harcostárs, a hazai bokszrajongók egyik legnagyobb kedvence, Dariusz Michalczewski is, aki óriási meglepetéssel készül...

„Dariusz Michalczewski is bokszolni fog! Még dolgozunk rajta, hogy Gennagyij Golovkin is szorítóba lépjen, ő egészen biztosan itt lesz. Reményeim szerint megérkezik Evander Holyfield is, benne nem vagyok biztos, hogy szorítóba lép. Olyan párosításokat sikerült összeraknunk, amikre mindenki oda fog figyelni! Növényi Norbert például Bunyós Pityu ellen fog bokszolni, Kótai Mihály pedig Erdei Zsolttal száll ringbe, illetve a Bedák testvérek szintén öklözni fognak. Bedák Pali Lakatos Pali ellen áll ki, Szellő Imre is szorítóba lép, hazajön külföldről Kovács Attila Vipera... mindenki itt lesz!” – magyarázta lelkesen Kokó, majd arra a testvérpárra is kitért, melynek tagjai nem "csak" az ő karrierjére voltak kiemelten nagy hatással, de a teljes bokszvilágot megreformálták a 2000-es években.

„A Klicsko testvérek sajnos biztos, hogy nem tudnak eljönni. Beszéltem többször Vlagyimirrel, bár nagyon sajnálja, de az országában zajló jelenlegi állapotok nem teszik lehetővé, hogy eljöjjön Ukrajnából. Gyakorlatilag náluk kijárási és kiutazási tilalom van. Csak akkor hagyhatják el az országot, ha annak valami nagyon nyomós indoka van. Ez viszont érthető módon nem olyan nyomós indok, hogy el tudjon jönni Magyarországra. Ebben nincs politika, egyszerűen most nincs lehetősége eljönni velünk ünnepelni.”

„Én ehhez értek”

A fenti neveket olvasva mit mondhatnánk még? Kokó újra a csúcson, a magyar boksz pedig végre olyan irányba halad, ahol mindig szerettük volna látni. Ehhez pedig úgy tűnik, nem kellett más, mint az a Kovács István, aki több mint 20 éve hangoztatta: engedjék, hogy segítsen és mindent meg fog oldani. Hosszú huzavona után, végül 2024 novemberében öt évre megválasztották a Magyar Ökölvívó Szövetség elnökének, azt pedig, hogy azóta mennyi mindent sikerült elérnie, még felsorolni is fárasztó, nemhogy véghez vinni.

„Új székházba költözik a szövetség. Végre visszakaptuk régi, jól megérdemelt nevünket. A korábbi 110 klubból most ott tartunk, hogy 150 klubunk van. Van egy nemzetközileg magasan jegyzett szövetségi kapitányunk, egy nagyon stabil gazdálkodásunk, elnyertük az U23-as Európa bajnokság rendezését, versenyben vagyunk a jövő évi felnőtt Európa bajnokság rendezési jogáért és még sorolhatnánk a rengeteg változtatást, illetve azokat a támogatókat, akik a megválasztásom óta, az elmúlt 8 hónapban mellénk álltak... Én ehhez értek, nagyon örülök és büszke vagyok rá, hogy megkaptam ezt a lehetőséget. És mint ahogy tettem ezt az elmúlt 41 évben – merthogy ennyi ideje vagyok az ökölvívó család része – ezt fogom tenni életem végéig. Nekem ez a boldogságom, mert annál szebb és jobb dolog nincs, mint amikor az ember azt csinálhatja, amihez ért és ott eredményeket tud elérni” – zárta a beszélgetést olimpiai, világ- és Európa-bajnok legendánk.