Nem hiszed el, hogyan ünnepelte szülinapját a Zanzibar énekesnője

Szóval mondhatni, viharos szülinapom volt, de nem, mert az a helyzet, hogy olyan nyuggeres, otthonülős volt az ünneplés csak a családdal és a legközelebbi barátokkal. Már nem vágyom éjszakában hempergős buliba. Ha választani kellene, hogy egy csapatás a városban, vagy egy grillezős, beszélgetős este, én az utóbbi mellett tenném le a voksomat. Ez persze biztos a korral is jár, amivel egyébként ki vagyok békülve. Nem foglalkoztat, hány éves vagyok, nem borultam meg, amikor 30, vagy 40 lettem, most sem, hogy már közelebb kerültem az 50-hez.

Bennem mindig az volt, hogy úgy éljem az életemet, hogy A oldal legyen, a B oldalon rossz számok vannak. Ez hozzáállás kérdése, mindenben meg kell találni a szépet és a jót. Nem foglalkoztat, hogy ha látom a tükörben a ráncaimat, mert az azt jelenti, hogy sokat nevettem, nevetek. Én sose fogom feltöltetni az arcom, hogy fiatalabbnak nézzek ki. Ha az embernek mázlija van, jól öregszik, én úgy érzem, az vagyok. Szerencsés csillagzat alatt születtem, minden rendben a magánéletemben és imádom a Zanzibart, szeretem nem csak a zenészeket, de az egész stábot, én erre sosem munkaként tekintettem, ma is ugyanazzal az örömmel ülök be a zenekar buszába, ha megyünk koncertezni. Persze egyszer lent, egyszer fent, de nincs ezzel baj.