Nótár Mary: "A származásom miatt mindig kétszer-háromszor többet kell dolgoznom!"

Nótár Mary származása miatt sok megkülönböztetést elviselt a múltban, hogy ott tartson most, ahol. Mára azonban nem is lehetne boldogabb és büszkébb arra, amit elért, hiszen többszörösen dolgozott meg a sikerért, amiről most a hot! magazinnak mesélt.

hot!: Nagyon fiatalon, tizenhat évesen kerültél bele a zenész szakmába. Mit szóltak ehhez a szüleid?

Nótár Mary: Szinte gyerek voltam még, amikor belevágtam, egyből bele a sűrűjébe.

 „Az elején nem jártam egymagam fellépni, mindig elkísért apukám vagy a nagypapám. Abból a szempontból szerencsés voltam, hogy eleinte apukámmal zenéltem, ezért ő mindig ott volt mellettem.”

hot!: Volt valaha B terved?

Nótár Mary: Igazából az éneklés volt a B tervem, mivel hosszú ideig csak egy álom volt számomra. Tanultam rendes szakmát is: ha nem lenne a zene, akkor az egészségügyben dolgoznék. Azonban annyira erős volt bennem ez az érzés, és annyira akartam ezt, hogy sikerrel jártam. És látod, most itt beszélgetünk.

Nótár Mary: Ha nem lenne a zene, akkor az egészségügyben dolgoznék

hot!: Milyen nevelést hozol otthonról?

Nótár Mary: Azt nagyon keményen megtanították, hogy a származásom miatt mindig kétszer-háromszor többet kell dolgoznom ugyanannyi megbecsülésért és elismerésért, mint másoknak. Aztán később rájöttem, hogy valóban igazuk van.

hot!: Mikor tudatosult ez benned?

Nótár Mary: Amikor a szárnyaimat bontogattam, akkor nagyon nehéz volt nekem. Falakat kellett lerombolnom, hogy bárki is komolyan vegyen annyira, mint bármilyen előadót, aki nem roma.

„Hiszem, hogy két évtized után azért tudom ekkora sikerrel járni az utamat, mert szívből jön, amivel foglalkozom, és szeretem, ez pedig érződik.”

hot!: Mennyire volt komfortos, hogy törtetned kellett előre?

Nótár Mary: Nagyon nagy harcos vagyok, és mindig is tudtam, mi a célom az életben. Tudtam, hogy van egyedi stílusjegyem, a zenéimben fel is lelhető, hogy az én szerzeményem vagy én énekelem. Szerettem volna, hogy eleinte minél több ember ismerje meg a saját dalaimat. Egy kis cigánylány vagyok, aki zenész is, akinek több mint 250 szerzeménye jelent meg, ebből legalább ötven kiemelkedő sláger volt.

hot!: A személyiségedben és a hangodban van valami, ami mindenkiben megmarad.

Nótár Mary: Piciként pedig szégyelltem a hangom! Érdekes hangszínnel születtem, aminek nem örültem, mert már az óvodában is sokkal mélyebb és karcosabb hangom volt, mint a velem egykorúaknak.

Nótár Mary személyisége és hangja egyaránt vonzza a közönséget

hot!: Hogyan kezelted a hírnevet, amikor nagyon ismert lettél?

Nótár Mary: Nagyon szeretem, amikor nyolc-, kilenc- vagy akár tízezer ember ott van egy-egy koncertemen, de azon sosem elmélkedtem, hogy ki vagyok valójában, csak érzem. Hálás vagyok. Ott kezdődik a baj egyes előadóknál, hogy ezeken a kérdéseken el kell gondolkodniuk. Szerintem csak élni kell, örülni és hálásnak lenni.

hot!: Mennyire vagy kibékülve saját magaddal?

Nótár Mary: Tisztában vagyok azzal, hogy a roma stílusban az egyik piacvezető vagyok hazánkban, ezt a visszajelzések és a klipjeim nézettsége is validálja.

„Mindig a következő ötletemen jár az eszem: mondjuk, két éve megjelent egy baromi nagy slágerem, de én már a következőn gondolkozom.”

hot!: Maximalista vagy?

Nótár Mary: Inkább csak kíváncsi vagyok, mennyit bírok, és meddig vagyok képes elmenni. Néha persze éreztem, hogy kicsit sok ez a mókuskerék, de ez az, ami igazán motivál. Nem kényelmesedtem bele abba, amim van, nem ülök a babérokon, ezt pedig látják azok, akik követnek.

Nótár Mary: Nem kényelmesedtem bele abba, amim van

hot!: Korábban beszéltél a származásod miatt ért bántásokról. Beskatulyáztak emiatt?

Nótár Mary: 16-17 évesen hiába zsebeltem be két aranylemezt és adtam sok koncertet, nem volt elég: nem ismertek el, mert roma vagyok. Mára már elértem, hogy többen felhívnak a nagy nevek közül is, és gratulálnak.

hot!: Büszke vagy?

Nótár Mary: Nagyon is. Egy pici településről elindult az a kis cigánylány, aki csak azt tudta, hogy akar, azt viszont nem, hogy mi vár rá. Számomra ez elképesztően hatalmas dolog, és ezért is becsülök meg mindent. Azt hoztam otthonról, hogy sosem szabad lazsálni, mert soha nem lehet tudni, mi meddig tart, vagy éppen meddig lehetsz ott a pillanatban.

hot!: Beszéltünk arról, hogy a szakma nehezen fogadott el. És a közönség?

Nótár Mary: Eleinte a magyarok nem mertek vegyülni a romákkal a kon­cert­jei­men, mert féltek, hogy jön a Mary, és biztosan balhé lesz.

hot!: Nyáron kerek születésnapot ünnepelsz. Hogyan várod?

Nótár Mary: Úgy, mint a tavalyit vagy az azelőttit. Szerencsére jól tudom leplezni, hogy idén negyvenéves leszek! (Nevet) Akinek mondom, teljesen megdöbben, és azt mondja, hogy huszonnyolc évesnek nézett. Nem is érzem magam annyinak: fitt vagyok és energikus. Ez is egyfajta skatulya: sokan úgy vannak vele, hogy pici vagyok és örökké fiatal – de ez csak jó, főleg egy nőnél.

hot!: Vágysz valamire az életben?

Nótár Mary: Úgy érzem, az élet mindent megadott, amire vágytam. Természetesen mindig vannak álmaim, hiszen jó, ha az embernek vannak folyamatosan kitűzött céljai, de nagyon elégedett vagyok: szerintem most vagyok a legjobb élethelyzetemben.