Hétfőn volt 55 éve, hogy elvesztettük Fekete Istvánt, a magyar irodalom egyik legnagyobb alakját, akinek műveit nemzedékek tartják meghatározó olvasmánynak. Az író, akinek tollából olyan klasszikusok születtek, mint a Tüskevár, a Téli berek vagy épp a Vuk, örökre beírta magát a magyar kultúra történelmébe. 

A kis róka, aki a szívünkbe lopta magát 

A Vuk című Fekete István regény először 1940-ben jelent meg. Napjainkra talán a legismertebb és a legsikeresebb mese, köszönhetően részben a belőle készült rajzfilmnek is. Az eredeti regényben Fekete István a tőle megszokott, érdekes stílussal beszélte el Vuk életútját, az első önálló lépésektől a felnőtté válásig. Így a kis árva rókakölyök kalandja nem csupán izgalmas, de tele van tanulságokkal is. Olyan tanulságokkal, amelyek Fekete István minden művében visszaköszönnek. 

Az igazi áttörés azonban 1981-ben jött el, amikor Dargay Attila rendezésében elkészült az ikonikus rajzfilmváltozat. A mesesorozat máig az egyik legnépszerűbb mese hazánkban, aminek dallamait és jeleneteit még mindig fejből tudjuk. 

 – hangzik el a rajzfilmben a híres mondat. 

Miért szeretjük ennyire a Vukot? 

A rajzfilm története – hűen az alapanyaghoz – egy olyan kalandot mutat be, amely vegyíti a humort és a megható pillanatokat, miközben nem fél komoly témákat is érinteni: a veszteséget, a felnőtté válást, és a szabadságért való küzdelmet. Vuk karaktere ráadásul nagyon jól kidolgozott. A kis róka bátor, kíváncsi és okos, egy olyan karakter, akivel minden gyerek azonosulni tudott és akit a felnőttek is szívesen néznek a vásznon. Ezen kívül a mese grafikája, a karakterek (Karak, Iny, a simabőrű), valamint a felejthetetlen szinkronhangok mind hozzájárultak ahhoz, hogy a Vuk örök klasszikussá váljon. 

Vajon mennyi mindenre emlékszel a meséből? Töltsd ki ezt a kvízt, lássuk, mennyit felejtettél!