Különleges helyek a világban: A lángoló pokol kapuja Türkmenisztánban

Különleges turista célpont bevállalósoknak

A lángoló „gödör" közel 30 méter mély és közel 70 méter átmérőjű. A magányosan álló sivatagi pokol pedig az idők folyamán bakancslistás turisztikai látványosság lett. A látogatókat nomád körülmények között sátrakban szállásolják el, akik a kráter széllel szembeni peremén alszanak, miközben a mélyből recsegő-ropogó narancssárga izzó lángok csapnak fel.

Ezek a zord körülmények és a túlvilági környezet a Derweze gázkrátert az egyik legkülönlegesebb kemping helyszínné teszik. A kráter környékén nincsenek turisztikai szolgáltatások, csak több kilométernyi kopár homok. Ennek az is az oka, hogy Türkmenisztán a világ második legelszigeteltebb országa.

A külföldi turisták csak regisztrált idegenvezetővel hagyhatják el Asgabat fővárosát. Tekintettel az országba való belépés nehézségeire, Türkmenisztán évente csak körülbelül 10 000 turistát fogad.

Az egyetlen ember, aki megjárta a poklot

2013-ban George Kourounis volt az első, és azóta is az egyetlen ember, aki sikeresen leereszkedett a gödör aljára, és vissza is tért. A National Geographic expedíciója során Kourounis leereszkedett a gödörbe, és talajmintákat gyűjtött. Elmesélte az élményt a Smithsonian Magazine-nak, és megjegyezte, hogy lángok csaptak fel ott, ahol frissen beleásott a kanyon talajába. Íme, a döbbenetes expedíció néhány perce!

A hivatásos felfedezőnek és fotósnak speciális felszerelésre volt szüksége, hogy biztonságosan bejusson a kráterbe. A pokoljárás megvalósításában egy speciális tűzálló ruha és mászófelszerelés segített Kourounisnak.

Minden másnál forróbb

Nem meglepő, hogy a kráter rendkívül meleg, de sokkal forróbb, mint azt bárki is gondolná. A folyamatosan égő tüzek például hatszor melegebbé teszik ezt a gödröt, mint a Földön valaha mért legmelegebb levegőhőmérséklet. Egy szóval melegebb a hely, mint a kaliforniai Death Valleyben, ahol 54,4 fokot mutat a hőmérő.

Ez a forrság sokszorosan eltörpül a Pokol Kapuja mellett, ahol 400 fokos hőség uralkodik. Ez a tényező hihetetlenül megnehezítette a kráter belsejének megismerését. 40 évbe telt, mire George Kourounisnak sikerült bejutnia és épségben visszatérnie.

Van élet a pokolban

A National Geographic expedíciója felfedte, hogy néhány szokatlan életforma mégis megél a kráter barátságtalan körülményei között. Ezek a mikroorganizmusok az extremofileknek nevezett élőlények osztályába tartoznak, amelyek szélsőséges környezetben is képesek virágozni.

De ez még nem minden! A Pokol Kapujának nevezett hely nem is lehetne hátborzongatóbb, hiszen pókok tucatjai bukkannak fel éjszakánként, amiket vonz a kráter melege. A pókok nyugtalanító képe, amint a homokon át egy pokoli gödör felé kúsznak, és tömegesen ajánlják fel magukat a tűznek, minden bizonnyal az egyik oka annak, hogy a kráter kiérdemelte e baljós hírnevét.

Többször el akarták oltani

Az elmúlt bő 50 év alatt többször is próbálkoztak a kráter eloltásável, de egyik ötlet sem járt sikerrel. Gurbangulij Berdimuhamedov türkmenisztáni elnök 2010-ben elrendelte a Pokol Kapujának eloltását, betemetését. 2022 elején ismét felszólította a szakembereket a lángok megszüntetésére, de máig sem tudják, hogyan lehetne ezt megvalósítani.

Két nagy probléma van, amellyel a kráter lezárására tett kísérleteknek meg kell küzdeniük: egyrészt a tomboló lángokkal, másrészt a szinte végtelen mérgező gázárammal, amely folyamatosan szökik. Ezen okokból kifolyólag a mai napig sincs nyoma a tűz kioltására vagy betemetésére utaló tevékenységeknek, a kráter pedig tovább lángol teljes szépségében – ha szabad ezt így kifejezni.

A krátertől nem messze még két további kráter is található, amelyek hasonló módon keletkeztek, azonban az ezeket kitöltő gáz nyomása jóval alacsonyabb volt. Ezek egyikét szürke sár tölti ki, míg a másikban egy apró tótalálható.

Forrás: thetravel.com, wikipedia.org