Öt mexikói város, mely különleges színeivel belopja magát a szívünkbe

Guanajuato
PUBLIKÁLÁS: 2021. december 11. 06:36
Mexikó igazán sokszínű ország mind kultúráját, mind ünnepeit, mind pedig építészetét tekintve. Ebben az elbűvölő kavalkádban találunk félig föld alatti bányászvárost, tequila-fellegvárat, és olyan települést is, melyet az angyalok ihlettek. Cikkünkben e mágikus helyszínek falai közé pillantunk be. Tartsanak velünk az úton!
Fábián Emese

Guanajuato, bányászváros félig a föld alatt

Mexikó középső részén, egy szűk völgyben és a környező domboldalakon találhatók Guanajuato keskeny, kanyargós utcái, hosszú lépcsősorai és színpompás házai. Az elhelyezkedés és a bányász múlt miatt - a spanyolok által a 16. század elején alapított Guanajuato a 18. századra a világ vezető ezüstkitermelőjévé vált - a város számos főútja részben vagy teljesen a föld alatt található, ahol lényegében a tömegközlekedés is történik.

A város fejlődése a környező hegyekben bőségesen elérhető ásványkincsnek volt köszönhető, a virágzó korszak nyomait pedig az óváros bájos terei, koloniális barokk és klasszicista kúriái valamint templomai őrzik, amelyek rózsaszín vagy zöld homokkőből épültek. A város történelmi központját és a szomszédos bányákat 1988-ban az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította.

Az, hogy a város jó része a föld alatt található, már önmagában is beindíthatja a szorongásra fogékony látogatók fantáziáját, de erre még rátesznek egy lapáttal az olyan, hátborzongató látnivalók, mint a biztatóan csak Boca del Infernónak, vagyis a Pokol kapujának keresztelt, 600 méter mély bányaakna, vagy az akár horrorisztikusnak is nevezhető Múmiamúzeum, ahol 111, természetes úton mumifikálódott testet állítottak ki, melyeket a városi temetőből exhumáltak 1865 és 1989 között.

Puebla, "ahol a kígyók vedlenek"

A történelmi Pueblát több mint 3 millió lakosú, ipari agglomeráció veszi körül, melyről első látásra talán nem is gondolnánk, hogy félévezredes kincseket rejt. A várost 1531-ben építették a gyarmatosítók az addig lakatlan területen, melyet az őslakosok Cuetlaxcoapanként emlegettek, ami azt jelenti, "ahol a kígyók vedlenek."

Érdekes ez a történelmi adalék, mert a városkép is pontosan megjeleníti e két állapotot: a régit és az újat. Ha nemcsak az iparosodás előtti és utáni idők kontrasztják szeretnénk látni, hanem azt is, hogy többek között hogyan változott át a „színes házak" koncepciója a 21. századra, akkor érdemes útba ejtenünk Cholula konténervárosát is.

Callejon de los Sapos (Varangyok sikátora) Pueblában Forrás: Diego Grandi/shutterstock.com

Mint a theculturetrip.com cikkéből kiderül, a legenda szerint Puebla a 16. századi tlaxcalai püspök, Julián Garcés látomásából született, aki azt írta a spanyol királynőnek, hogy új várost szeretne alapítani, amely Új-Spanyolország fővárosát, Mexikóvárost kötné össze Veracruzzal, az ország legfontosabb kikötőjével. Mint írta, egy csoportnyi angyalt látott, amint alászálltak a mennyből, és megmutatták Puebla helyét egy folyók által keresztezett völgyben, több egykori őslakos település szomszédságában. A várost a legenda alapján sokáig Puebla de los Ángeles-ként, vagyis az Angyalok városaként emlegették. A települést hagyományos spanyol elrendezés szerint alakították ki, ahol az utcák mindegyike kis terekből ágazik el, többnyire szabályos téglalap alakban.

Gazdag építészetének köszönhetően, melyben a reneszánsztól a mexikói barokkig számos korszak stílusjegyei megtalálhatók, a várost 1987-ben a Világörökség részévé nyilvánították. Legellegzetesebb ételeik a mole poblano, mely egy chilis-csokis, pikáns-sós öntet húsokhoz, a chiles en nogada, egy darált húsos chilipaprikából készült étel aszalt gyümölcsökkel és diószósszal.

Oaxaca, ahol tovább él az őslakosok hagyománya

Bár Oaxaca a világörökségi óvárosa miatt is megér egy látogatást, - a központot a zöld kőből készült házai miatt Verde Antequerának nevezték el – a turisták leginkább mégis a közelben található, egykori őslakos falu, Monte Albán régészeti lelőhelye, és a települést övező varázslatos környezet miatt látogatnak ide. Monte Albánt 1500 éven át alakították a különböző, itt élő őslakos népcsoportok: az olmékok, zapotékok és mixtékok.

Lépcsőzetes-teraszokat, gátakat és csatornákat vájtak ki a sziklákból, piramisokat és mesterséges dombokat alkottak, melyek a szakrális építészet különleges szimbólumai. Ezzel szemben Oaxaca, ahogyan Puebla is, már a hódítók ízlését tükrözi rácsmintára épült utcáival.

Oaxaca színes házai Forrás: Image Source via AFP/Lindsay Upson

Ugyanakkor az őslakos kultúra is megtalálható még a városban. Az itt élők mintegy 65%-át teszik ki az őslakosok, a legtöbben zapotékok és mixtékek. A kézműves tevékenységek közül elsősorban a szövéssel, illetve a textilművészettel találkozhatunk itt, melynek múzeumot is szenteltek. Ha Macedonio Alcalá festői sétálóutcáján indulunk el, nemcsak ezt, hanem a város híres festője, Francisco Toledo által alapított Oaxacai Kortárs Művészeti Múzeumot is megtalálhatjuk az egyik innen nyíló mellékutcában.

Amatitán, a tequila fellegvára

Amatitán elsősorban arról híres, hogy itt található a világ egyik legnagyobb tequilafőzdéje, a Hacienda de San José del Refugio, ahol olyan jelentős márkák készülnek, mint a Herradura és a Jimador. A területtel annyira összefort az ital, hogy világörökségi státuszát is az agavéval borított táj és a tequilagyártás régi ipari létesítményei miatt kapta, melyeknek gyökerei a 16. századig nyúlnak vissza.

De a kék agavéból legalább 2000 éve készülnek erjesztett italok és nem mellesleg ruhák is. A tájat nagyban formálta az i.sz. 200-től 900-ig virágzó teuchitlán kultúra a mezőgazdasági és lakhatási céllal kialakított teraszaival, templomaival, szertartási és ünnepi helyszíneivel. A rajongók hamisítatlan tequila-túrát tehetnek a Guadalajara közeli nagyvárosából induló Tequila Express-szel, mely Amatitánba és Tequilába is elviszi őket.

Amatitán merész színei Forrás: Hemis via AFP/DEGAS Jean-Pierre

Campeche, időkapszula erődítménybe rejtve

Campeche az első város, melyet a spanyolok a Yucatán-félszigeten alapítottak, az egyre gyarapodó település pedig már a 16. századtól kezdve egyre inkább a kalózok célpontjává vált. Emiatt fallal kerítették körül a belvárost, melyhez folyamatosan épültek az erődítmények és őrtornyok. Ma ezekben az épületekben többnyire múzeumokat találunk. Mint a Lonely Planet is írja, az óváros felújított pasztellházaival, szűk, macskaköves utcáival és jól megőrzött kúriáival igazi történelmi tündérország, mely 1999-ben méltán került fel az Unesco világörökségi listájára.

Campeche színes házai Forrás: robertharding via AFP/ProCip

Ebből a központból ugyanakkor hiányzik a mindennapok pezsgése, mivel kevesen élnek itt. A falakon kívül azonban hamisítatlan mexikói nagyvárost találunk, fergeteges piaccal, hangulatos vízparti sétánnyal és régi horgászkikötőkkel. Bár a tengerparton helyezkedik el, Campeche nem kimondottan fürdőváros. A belvároson kívül igazi vonzerőt a közeli maja romok (Edzná és Jaina) jelentenek, valamint a Los Petenes bioszféra-rezervátum.

Google News Borsonline
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.