Művészkolóniával és kúravárosokkal is gyarapodott a német világörökség

Németország eddig is jelentős kulturális úticélnak számított Európában, most pedig újabb UNESCO világörökségi helyszínekkel gazdagodott. Megkapta a címet a Mathildenhöhe Darmstadt művészkolónia, emellett olyan kúravárosok is felkerültek a listára, mint Baden-Baden, Bad Ems és Bad Kissingen további nyolc helyszínnel együtt, mint „Nagy európai fürdők". Ezen felül az úgynevezett SchUM-helyszínek, Mainz, Worms és Speyer, melyek az európai zsidóság bölcsőjének számítanak, és a Római Birodalom határainak keretén belül az Alsó-germán Limes és a Duna-Limes déli szakasza is a világörökségek közé került. Az újonnan felvett helyszínekkel immár 51 természeti és kulturális világörökség rendelkezik Németországban az UNESCO-világörökség jelzővel.

A Mathildenhöhe Darmstadt művészkolónia

A Mathildenhöhe művészkolóniát 1899-ben az akkori nagyherceg, Ernst Ludwig alapította, és a századfordulótól egészen az Első Világháború kezdetéig az európai modern művészet és építészet egyik legjelentősebb központja volt. A fiatal építészek és műalkotók ezen a kísérletezőtéren megvalósíthatták ötleteiket és ezáltal hidat alkottak a jugendstil és a Neue Sachlichkeit, azaz az Új tárgyilagosság irányzatai között, amely végül a Bauhaus-mozgalom fontos alapjaként szolgált.

Az együtteshez tartozik a Joseph Maria Olbrich építész által tervezett Hochzeitsturm (Esküvői torony), mely ma Darmstadt városának jelképe és kiváló kilátópont a teljes Rajna-Majna-síkságra, és a Központi Műteremház, amelyben állandó tárlatként a művészkolónia egykori 23 tagjának műveit láthatjuk. Kiemelkedő látványosság az óriási platánligettel és számos szoborral rendelkező parkban az Orosz kápolna és a Liliommedence. A környező lakónegyedben a művészek villái szépen mutatják a 20. század elejének változásra vágyó hangulatát.

Európa jelentős kúravárosai

A gyógyforrások körül kialakult kúravárosok Európában nem csupán orvosi helyszínekként fontosak, hanem sokkal nagyobb jelentőséggel rendelkeznek: a fürdőkultúra 1700 és az 1930-as évek között élte virágkorát. Egykoron olyan városépítészeti együttesek jöttek létre, amelyek megalkották a pihenés, a kultúra és a társasági élet építészeti kereteit. Hét európai ország tizenegy helyszíne képezi az Európa jelentős kúravárosai nemzetek közötti projektet, amely most része lett az UNESCO-világörökségeknek. A németországi helyszínek Baden-Baden, Bad Ems és Bad Kissingen mellett a cím részesei Spa, Vichy, Bath, Baden bei Wien, Montecatini, illetve a cseh Františkovy Lázně, Karlovy Vary és Mariánské Lázně is.

SchUM-helyszínek Mainz, Speyer és Worms

Az úgynevezett SchUM-városok Mainz, Worms és Speyer szövetsége – a név a városok héber kezdőbetűiből alakult ki – az európai zsidóság bölcsőjének számít. A SchUM-helyszínek része, amelyek most a világörökségi címmel gazdagodtak, a Speyeri Judenhof, a Wormsi Zsinagóganegyed, illetve Worms és Mainz régi zsidó temetői is. Ezen helyszínek történelme visszatükrözi az évszázadok zsidó életét – a keresztény közösségekkel való békés együttéléstől, az üldözöttség, a rombolás és a népirtás időszakán át egészen a hit és a hagyományok mai megéléséig a zsidó közösségekben.
Mainz, Speyer és Worms központi fekvésük a Rajna-Majna-vidék és a Rajna-Neckar-vidék között, valamint sokrétű kultúrturisztikai kínálatuknak köszönhetően ma nagy népszerűségnek örvendenek mint Rajna-menti kulturális úticélok.

Az alsó-germán Limes

A világörökség-sorozat „A Római Birodalom határai" keretén belül az alsó-germán Limes szintén világörökség lett. Az antik határerődítmény 400 kilométeres része a Rajna mentén fut a Rajna-vidék–Pfalzban található Rheinbrohltól Észak-Rajna–Vesztfálián át egészen Katwijkig a holland tengerparton. A római provincia és a szabad Germánia közötti természetes határvonalat a folyó képezte. A római élet 44 helységben, várban, légiós táborban és templomlétesítményben folyt – ezek olyan mai nagyvárosok gyökereit alkotják mint Köln és Bonn. Míg az antik korból származó maradványok nagy része ma jól védetten a föld alatt található, addig számos helyszínen múzeumokban és kiállításokon tekinthető meg az ásatások eredménye.

Duna-Limes (déli szakasz)

A kereken 600 kilométer hosszú Limes-szakasz a Duna folyását követve a mai bajorországi Bad Göggingtől Ausztrián át egészen Szlovákiáig terjed. Az általános hittel ellentétben, mely szerint a Limes egy leküzdhetetlen fal, a határvonal egy katonai erődítményrendszerekből és civil épületekből álló hálózat volt, amely lehetővé tette a kontrollált határforgalmat. Ezáltal a Limes nagyban hozzájárul a kultúrtáj kialakulásához. Az egykori létesítmény részei mind a mai napig láthatóak és óvatos módon a turizmus részévé válhatnak – mint például a document niedermünster ásatási helyszín vagy a Porta Praetoria Regensburgban.