Több millió hektáros esőerdőt mentett meg egy amazóniai törzs amikor pert nyert egy nagy olajtársaság ellen.
Az Ecuador területén élő waorani törzs tagjai 2019-ben megnyertek egy mérföldkőnek számító bírósági pert, amely nekik ítélte az őseik földjterületének birtoklására és kezelésére vonatkozó jogát, miután az ecuadori kormány árverésre bocsátotta földjeiket olajvállalatok számára – olvasható az Outdoor Revival cikkében.
Az Amazonas esőerdő a legnagyobb a világon: kilenc ország területén fekszik, és mivel roppant gazdag természeti kincsekben, mindenki feni rá a fogát. A fakitermelés, az olajipari társaságok, a bányászat, valamint a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás elterjedése lassan kiszorítja a lakosokat az esőerdőből. Az olajfúró cégek fokozott jelenléte és a berendezéseik mozgatásához szükséges utak a waoranik földjeit is érintették, nem törődve azzal, hogy nagy részük a Yasuní Nemzeti Parkban és a Waorani Etnikai Rezervátumban található.
Az ecuadori ombudsman peres eljárást indított a közel ötszázezer hektáros őserdő védelmében.
Bár az ecuadori alkotmány megállapította az őslakosok oszthatatlan jogait az őseik földjének birtoklásának és ellenőrzésének fenntartására, még nem örülhetnek felhőtlenül.
A kormány ugyanis jóváhagyta a parkosított földterületek fúrását, ami potenciális problémákat okozhat a waoranik vízellátásában.
Bár a waorani törzs tagjai nem erőszakosak, világossá tették, hogy minden lehetséges eszközzel meg fogják védeni a földjeit. Nenquimo, a Pastaza Waorani Tanácsának és az Ecuador-Pastaza Waorani Nemzetiségű Koordinációs Tanácsának elnöke kijelentette:
Az életünk árán is megvédejük az őserdőnket, a kultúránkat és a jogainkat. Az apámnak és a nagyapámnak köszönhetően még mindig van szennyezésmentes erdőm. Ők megvédték, gondját viselték az erdőnek, amelynek az őrei voltak, és engem is erre tanítottak. Nem érzem magam egyedül.
Még mindig sok őslakos él az esőerdőkben, akik nem akarnak beleolvadni a modern társadalomba. Több mint egymillió bennszülöttet sorolnak nagyjából négyszáz törzsbe, akik külön nyelvvel, szokásokkal és földdel redelkeznek. Egyeseknek semmiféle kapcsolatuk nincs a külvilággal, míg mások használják a modern társadalom néhány tárgyát, ám életmódjukat továbbra is megtartják.
