Észak nem volt mindig a térkép felső részén, európai felfedezők miatt lett így

Brotton könyvében azt írja, ésszerűnek tűnik, hogy a navigációs térképek az iránytű használata miatt figyelembe veszik az észak-déli tengelyt, de rámutat arra is, hogy ugyanolyan könnyedén választhatták volna a déli irányt. Azért alakulhatott ez így ki, mert a modern korszak felfedezői és térképészei az északi féltekén Európából érkeztek.

A középkori zsidó-keresztény térképekben és más térképeken is a 15. század végéig a Föld kelet felé mutatott, a napkelte irányába. Ázsia volt felül, balra alatta Európa, Afrika jobbra lent, mint a San Severo világtérképen is, amely a 11. századból származik. Tehát logikus is, elvégre az "orientáció" a "keletről" szóból ered. Ezzel szemben a babilón és kínai térképeken a Föld észak fele mutat, ahogyan azt Ptolomeo csillagász Krisztus után a második században javasolta. Kínában viszont az orientáció a császárral volt összefüggésben: az ország északi részén volt, és minden alattvalójának rá kellett néznie (még akkor is, ha ez szimbolikus volt).

Az iszlám országokból származó kartográfusok által készített térképek, mint például az Al-Idrisi (tizenkettedik század) térképe dél felé néztek. Az elképzelés az volt, hogy Mekkát jelölik ki tájékozódási pontként. Számos közösség azonban, amelyek a vallás elterjedésének első szakaszában, a hetedik és nyolcadik században fordultak az iszlám felé, északra élt Mekka városától.

Ennek ellenére nehéz szabadulni a megszokástól, hogy észak a bolygó „felső" része. Annyira hozzászoktunk ehhez a látomáshoz, hogy amikor az Apollo 17 fényképezte a Földet, a NASA elfordította a fényképet, mielőtt közzétette, így nem tűnt úgy, mint fejjel lefelé lenne. Ez az eredeti: