Buhara városa egybeforrt a Selyemúttal, együtt virágoztak fel, és manapság ezt újra felfedezhetik a turisták, köszönhetően az üzbég kormány 2016-os nyitásának a turizmus felé. Az Eurasia Review írt pár sort arról, miért érdemes az ősi kereskedővárost felkeresni.
Buhara már a 8. században virágzott, a perzsa építészet gyönyörű épületei maradtak itt fenn. A várost 1993-ban az UNESCO a világörökség részének minősítette, ekkor a történelmi épületek nagy felújítási hulláma következett. Manapság a város már nem az iszlám oktatás fellegvára, hanem lassan a turistáké, ahol szuvenírboltok, éttermek és színházak váltják egymást.
Az ősi medreszék, azaz muzulmán iskolák az építészetet is befolyásolták, az új buharai hotelek is ezek szellemében épültek fel. Azért többen tartanak a nagy fejlődéstől, így Elizaveta Nekraszova is, aki egy nyugalmazott helyi antropológus, és vallja, hogy nem csak a pénznek kéne dominálni. Illene megmutatni a látogatóknak az évezredes kulturális örökséget is.
Olyan kincseket nem vesznek ráadásul észre a turisták, amik elképesztőek, mint az ősöreg vízvezetékrendszer, amihez földalatti víztározók és kanálisok tartoznak. Apró nevezetesség, hogy az egész város tele van szederfákkal, lehet jókat majszolni belőlük. A bazárok is szemkápráztatók, Nekraszova szerint nem lenne rossz ötlet régészetileg is feltárni ezeket.
A városra jellemzőek még a gyönyörű, népies ruhák, a miniatúrák és a bábok, és persze a számos csodás épület, medreszék, mecsetek, minaretek, mauzóleumok. Ezekben programokat is rendeznek, főszezonban a Nodir Divan Begi Medreszében például népzenével, néptánccal és sivatagi divatbemutatóval egybekötött vacsorákat tartanak turistáknak.
Üzbegisztán vízumenyhítései miatt tavaly már 4,5 millió turistát fogadott, és a többi közép-ázsiai országgal együtt nagy lépésre szánta el magát. Az uniós schengeni övezethez hasonló puha határokat akar a többi környékbeli „isztánnal", hogy a látogatók is több országot megnézzenek.
A turisták azonban a fővárost, Taskentet és a híres Szamarkandot látogatják meg inkább, Buhara nyolcórányi vonatozásra van ugyanis Taskenttől. Ezen egy Japán építette gyorsvasút enyhíthet majd. A szállásínséget pedig azzal oldották meg, hogy a helyiek könnyebben kiadhatják szobáikat.