Tíz évvel ezelőtt ivódott bele mindenki tudatába a korábban teljesen ismeretlen kifejezés: cunami. 2004. december 26-án tarolta le nyolc dél-ázsiai ország és Afrika keleti partvidékének tengerpartjait a korábban sosem tapasztalt méretű szökőár. Bemutatjuk, milyenek voltak a cunami által érintett területek a 2004-es katasztrófa idején, milyenek egy évvel a történtek után, és hogy most, 2014-ben hogyan festenek ezek a területek.
Pontosan tíz éve, 2004. december 26-án megrázó hír járta be a világsajtót: soha nem látott szökőár tarolta le a turisták körében is népszerű tengerparti településeket nyolc dél-ázsiai országban, és Afrika keleti partvidékén, a halottak vagy eltűntek száma több százezres, köztük több ezer európai, amerikai és ausztrál turista. A trópusi tengerpartok megszokott paradicsomi állapota helyett elképesztő pusztításról számoltak be a helyszínen készült képek.
Tíz év elteltével kevés dolog emlékeztet már a borzalmakra, az emberek életében azonban hatalmas törést okozott a 230 ezer halálos áldozatot követelő, több millió embert hajléktalanná tevő, rekordméretű szökőár.
Mi történt pontosan?
A Richter-skála szerinti 9-es erősségű földrengés rázta meg az Indonéziához tartozó Szumátra szigetének körzetét, a rengés epicentruma az Indiai-óceán mélyén volt, és óriási szökőár (japán nevén cunami) kísérte. Amikor a tengerfenék alatt földrengés, fölcsuszamlás, vulkánkitörés következik be, a vízben gyűrű alakú hullámok keletkeznek. A kezdetben kisebb (kb. 1 méteres) hullámok nagy sebességben továbbterjednek, a szárazföld közelébe érve pedig méretük feldagad (elérheti a 60 métert is). A létrejött több méteres óriáshullámok nagy sebességgel a partra zúdulnak, és mindent elsöpörnek, ami az útjukba kerül.A katasztrófa a legnagyobb pusztítást Indonéziában, Szumátrán okozta, emellett érintette Srí Lankát, Thaiföld déli részén az üdülőhelyeket, Szomáliában, a Maldív-szigeteken a fővárost, Malét, Malajzia északnyugati részén Penang szigetét, illetve Kedah szövetségi államot, valamint Indiában Tamil Nadu államot, az Andamán- és a Nikobár-szigeteket sújtotta, kisebb mértékben tarolt Bangladesben és Mianmarban is.Későbbi vizsgálatok során megállapították, hogy a tenger alatti földmozgás a Richter-skála szerint 9,15-ös erősségű volt, 1900 óta ez volt a negyedik legnagyobb földrengés a világon.
A tragédia hatására Németország, az Egyesült Államok, Franciaország, Kína és Japán támogatásának köszönhetően cunami-előrejelző rendszert hoztak létre, amely 2008 óta a mintegy 17 ezer szigetből álló Indonéziában működik, hogy elkerüljék a hasonló katasztrófákat. Az egymással kapcsolatban lévő mélytengeri mérőállomások (cunaméterek) folyamatosan figyelik a földkéreg szeizmikus aktivitásait és a tengerszint legkisebb változását. Legutóbb, 2014 szeptemberében a térségben elterülő államok nagyszabású közös cunami-gyakorlatot tartottak, hogy teszteljék a kommunikációáramlás működését, az egyes országok készültségi állapotát és a sürgősségi ellátás menetét.
forrás: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum
A következő képeken a tragédia képeit az egy évvel, majd a tíz évvel későbbi állapotokkal hasonlítjuk össze.
Tíz éve történt a cunami
Tíz éve történt a cunami
Tíz éve történt a cunami
Tíz éve történt a cunami
Tíz éve történt a cunami
Bármely fotóra kattintva terjedelmes galéria nyílik.
