Szülei egyetlen támasza volt a kényszersorozás újabb magyar áldozata

Rebán Zsolt a kegyetlen ukrajnai kényszersorozás második magyar halálos áldozata. Sebestyén Józsefet még a nyáron hurcolták el az utcáról, és mikor közölte, hogy nem kíván a háborúban részt venni, olyan brutálisan megverték, hogy később a kórházban életét vesztette.

 A Borsnak januárban nyilatkozott egy kárpátaljai magyar, aki elmondta, hogy a sorozótisztek életveszélyesen megfenyegetik azokat, akik betegségre hivatkozva próbálják elkerülni, hogy a frontra vigyék őket. Ugyanez történt az újabb magyar áldozattal is. Hiába van orvosi felmentésük, nem számít.

Január 18-án 41 éves Rebán Zsolt halt meg a kiképzésen. Annak ellenére hurcolták el, hogy igazolni tudta: gyermekkora óta súlyos szívbeteg.

Szülei a gyász terhe alatt teljesen összetörtek. Megkerestük őket, de azt mondták, hogy képtelenek nyilatkozni fiúk elvesztéséről. Egy közeli ismerősük azonban elmondta mi is történt valójában. A férfi nyomatékosan arra kért bennünket, hogy a nevét ne írjuk le.

- Önök, ott, Magyarországon elképzelni sem tudják, milyen terrorban élünk itt, Kárpátalján. A baj óriási, bárki bajba kerülhet, akinek nem találják megfelelőnek a viselkedését – monda elkeseredetten.

Zsolt szülei, Gyöngyi és Tibor egyelőre képtelenek elfogadni gyermekük halálát., Zsolt túl fiatal volt még 41 évesen. Szeretett volna teljes életet élni és családot alapítani, de ez nem adatott meg neki.

- Egyedülálló ember volt. Nem talált megfelelő társat, ezért házasságot sem kötött, de még barátnője sem volt. Ő lett viszont a szülei legfőbb támasza – mondta el a férfi. Zsolt aki súlyos szívbetegsége miatt csak alkalmi munkákat vállalhatott, vitte például rendszeresen a tűzifát a vele egy háztartásban élő szüleinek. Ő volt, az aki bevásárolt, mindenben igyekezett segíteni.

 Most a helyi református gyülekezet tagjai igyekeznek az idős szülőket gyászoló házaspárt támogatni.

- A szívünk szakad meg, ha belegondolunk, mekkora fájdalmat kell az idős Gyöngyinek és Tibornak átélnie. Ott álltak a fiuk ukrán zászlóval letakart koporsója mellett, és végig kellett nézniük, amint a gyermekük testét leeresztik a földbe. Borzalmas volt a temetésen a katonák látványa, és fülsüketítő a tiszteletlövések hangja – mondta el lehajtott fejjel a férfi.

Zsolt több orvosi dokumentummal is igazolni tudta a szívbetegségét, de ezeket a sorozók és a kiképzőtisztek is figyelmen kívül hagyták. Állítólag arra hivatkoztak, hogy bár a diagnózisok alapján nyilvánvalóan alkalmatlan a frontszolgálatra, de a kíméletlen kiképzésen azért részt kell vennie.

A súlyos szívbeteg férfi szervezete néhány nap után összeomlott, már nem tudták megmenteni.