„Így már nincs értelme az életemnek” – reménytelen helyzetbe került Zoltán, a komlói mozgássérült

A férfi mögött nehéz évek vannak. Sorkatonaságra jelentkezett, és az orvosi vizsgálat során derült fény rá, hogy izomsorvadásban szenved. Izmai folyamatosan zsugorodnak, és ez rányomta a bélyegét a Forgács Zoltán életére, aki azóta járja a poklok poklát. Évek hosszú sora telt el úgy, hogy Pécsen, az utcán élt. Kapualjakban, és köztéri padokon hajtotta álomra a fejét.

A nehéz időszak próbára tette Forgács Zoltán életét. A sok rossz mellett, azért történt vele jó is. Ekkor talált rá kikötve Lettire, a németjuhászra, a pécsi szőlőhegyen, Megmentette, és azóta a férfi elválaszthatatlan, hű társa lett.

Forgács Zoltán hű társa Letti, a németjuhász

A nehéz évek sorát vészelték át együtt, otthon nélkül. Zoltán inkább lemondott az ételről, csakhogy Lettinek egy napot se kelljen nélkülöznie. A betegség azonban nem kíméli a férfit. Izmai folyamatosan sorvadnak, és járás és az állás is egyre nehezebb számára. Néhány éve azonban szerencsés fordulatot vett a Zoltán és Letti élete. A férfi talált munkát és lakást is a Pécshez közeli Komlón.

–mondja elkeseredve Zoltán, aki már lépcsőház takarítással is próbálkozott. Azonban az ő fizikális állapotában nem bírta a lépcsőzést, és már az első nap kirúgták.

– zárja reményt vesztetten a beszélgetést a férfi, aki a lelke mélyén bízik abban, hogy felfigyelnek rá az emberek, és segítenek neki. Természetesen, szüntelenül keresi azt a munkahelyet, ahol olyan munkát tud végezni, ami az ő állapotában lehetséges. Forgács Zoltán álma, hogy az élete ismét visszatérjen a régi kerékvágásba és legalább elmondhassa, hogy nem kell félnie attól, hogy az éjszakát megint egy padon kell töltenie.