"Erőt merít belőlem, én meg belőle” – hatalmas küzdelmet vív a 14 éves Marciért édesapja

PUBLIKÁLÁS: 2025. június 17. 10:00 / FRISSÍTÉS: 2025. június 17. 11:06

Egy édesapa, aki soha nem adta fel! Rátkai Róbert és fia, Marci megható története mindenkit megérint! A 14 éves kisfiú alapvető betegsége az epilepszia, azonban a születéskor súlyos oxigénhiányt is szenvedett.

A 14 éves Marci súlyos neurológiai problémákkal él, de mindennapjait átszövi a kitartás, a szeretet és a küzdelem. Rátkai Róbert neve ismert a Solymári Borsóházban. Kisfiával, Marcival már rutinszerűen járja a Solymár és Miskolc közötti utakat, heti rendszerességgel utaznak az egyhetes intenzív terápiákra, melyek Marci állapotát hivatottak javítani. Marci számára betegségben is ott a remény, ha édesapja mellette áll!

A betegség kezdete

Marcinál már újszülöttként komoly egészségügyi problémák jelentkeztek. A várandósság komplikációmentesen zajlott, ám a szülés során súlyos orvosi mulasztás történt, a szülést nem indították meg időben, így Marci közel kilenc és fél órát töltött a magzatvízben. Ez oxigénhiányt okozott nála, amit csak később ismertek fel. A születés után kiderült, hogy kisebb agyi bevérzést is elszenvedett, bár kezdetben az értékei jónak tűntek, ám ingerlékenysége aggodalomra adott okot. Másfél hónapos korában jelentkeztek az első epilepsziás görcsei, melyek mellett súlyos refluxszal is küzdött.

Marci alapbetegsége az epilepszia. Másfél hónapos korától hónapokon át kórházban ápolták, rohamai egyre súlyosabbá váltak. Négy és tíz hónapos kora között szinte semmire nem reagált, ez idő alatt közel száz epilepsziás rohamot élt át. Az orvosok nem hittek a felépülésében. Azt mondták, hogy ki sem hozom őt a kórházból. Marci azonban rácáfolt mindenkire. Külföldi gyógyszer, ketogén diéta, és kitartás, ezek hozták el a fordulatot

-mesélte Róbert a kezdetekről.

Egy külföldi gyógyszer és a debreceni ketogén diéta segített megállítani a rohamokat. A gyakori görcsök miatt öt sérve alakult ki, hosszú ideig nem tudott enni. Azóta már önállóan táplálkozik, de számos műtéten esett át az elmúlt 14 év során, köztük csonttörések, belső beavatkozások miatt is.

Marci gyógytornán és intenzív terápián veszt részt heti rendszerességgel. (Fotó:olvasói)

Róbert és Marci ma mozaikcsaládban él, új nevelő anyukával és három testvérrel gazdagodva. Marci azonban az előző házasságból származik, az édesanyja lemondott róla.

Marcit az anyukája csak megszülte, de nem vállalta a vele járó nehézségeket. Mindig a pánikbetegségére hivatkozott, de én úgy gondolom, ha valaki a saját gyermekéért sem képes túllépni a fejben keletkező problémáin, az már komoly gond. A volt feleségem nem dolgozott, Marci adományait pedig elköltötte. Nem foglalkozott vele eleget, ezért úgy döntöttem magamhoz veszem Marcit

– tudtuk meg az apukától.

A helyzet végül oda vezetett, hogy Róbert elhagyta akkori feleségét, és teljesen átvállalta Marci gondozását. A munkáját és otthonát is feladta, hogy minden idejét fiának szentelhesse. Róbert soha nem hagyta, hogy Marci egyedül maradjon. Mindenhova vitte magával, kezelésekre, terápiákra, és ha kellett, a hétköznapi ügyekhez is. A kisfiú most is állandó ápolásra szorul, pépesített ételt eszik, alig 12 kiló, nem éri el az egy méteres magasságot. Róbert az egyetlen, aki tudja kezelni, ő itatja, eteti, ő a biztos pont Marci életében.

Amikor mellette vagyok, az neki nagy segítség. A terápiák sokat adnak, segítenek lazítani a görcsbe rándult izmain és fejlődni. Bár Marci agya súlyosan sérült, mintegy 90 százalékban, sok mindent megért, csak nem tudja kifejezni magát.

A család életét nem könnyíti meg, hogy Marcin kívül még három másik gyermeket is nevelnek. Róbert új felesége íróként dolgozik, ő maga pedig eredetileg targonca-kezelő végzettséggel rendelkezik.

A gyerekek talán a családi háttér miatt szociálisan sokkal érzékenyek. Jól látják és értik, miben más Marci, és hogyan kell vele bánni. A család mindennapjaihoz hozzátartozik az alkalmazkodás, az elfogadás és a szeretet.

Marci nem tehet arról, hogy így született, ezért az én kötelességem, hogy mellette legyek. Még jó ideig velünk marad, és amíg így van, én is mellette leszek. Amíg ő küzd, én sem adom fel, együtt merítünk erőt az élethez

-meséli Marci édesapja.

Érdekel egy pozitív történet? Nézd meg az alábbi videót!