"Apu nagyon akart engem" - Mészöly Géza egy győzelemnek köszönheti az életét

PUBLIKÁLÁS: 2025. december 31. 06:45

Emlékezetes válogatott mérkőzésekről, légiósként vívott bajnokikról, hazai és nemzetközi klubmeccsekről mesélnek a főszereplők. Már kapható az Életem meccse című sportkönyv, amelyben ötven neves magyar labdarúgó beszél arról, hogy melyik találkozót emlegeti a legtöbbször a karrierjéből. Mészöly Géza például szó szerint az életét köszönheti egy meccsnek.

CHI

A szerző cikkei

Szokták írni, hogy élete meccsét játszotta, élete gólját lőtte, élete legjobbját nyújtotta. Néha persze jókora túlzásba esnek a szakírók, túlbecsülik egy-egy mérkőzés, győzelem vagy gól jelentőségét, és maga az érintett, a találkozó hőse hűti le a kedélyeket. Kiderül, neki nem jelentett annyit, és helyére teszi a történteket. Dénes Tamás és Szabó Tamás ennek járt utána, 50 visszavonult magyar futballistát kérdeztek arról, hogy melyik volt az élete meccse? Biztos, hogy győzelemmel zárult? Tényleg ő volt hőse? Gólt szerzett, esetleg kapusként nullára hozta? Sorsfordító volt? Mindenki hozzá köti, miatta emlegeti? Az Életem meccse című könyvből kiderül, hogy nem biztos, sőt! Mészöly Géza például szó szerint az életét köszönhette egy meccsnek.

Mészöly Géza, Életem meccse — Életem meccse: Mészöly Géza szó szerint az életét köszönhette a magyar válogatott győzelmének Fotó: Koncz Márton

Életem meccse: Mészöly Gézának tényleg az élete múlt a brazilverésen

A magyar válogatott az 1966-os világbajnokságot vereséggel kezdte, kikapott Portugáliától, így a második csoportmeccse azonnal sorsdöntővé vált. Akkor még 16 csapat alkotta a vb-mezőnyt, négyszer négyes csoportban küzdöttek a felek, és csak az első két helyezett jutott tovább a kvartettekből. Nyerni kellett a továbbjutáshoz, viszont a következő akadályt a világbajnoki címvédő Brazília jelentette. Kevesen számítottak rá, de aznap Liverpoolban a magyar válogatott fergeteges teljesítményt nyújtott, és története egyik legnagyobb sikerét aratta, 3-1-re nyert - Mészöly Kálmánnak is köszönhetően.

A hatvanas években elég nehéz anyagi helyzetben voltak a szüleim. Az 1966-os vb idején édesanyám már várandós volt velem, előtte már megszületett a bátyám, és a szüleim abban maradtak, ha a csapat megveri a brazilokat a világbajnokságon, akkor megtartanak, mert elég nagy prémiumot ígértek be a játékosoknak. Apu nagyon hajtott, még a középpályán is játszott, mondtam is neki évekkel később, hogy nagyon akartál engem, mert le és fel szaladgáltál a középpályán. Aztán bevágta a 11-est, kiugrott a válla, szóval tényleg mindent megtett a győzelemért, és értem. Tényleg az életem múlt azon a győzelmen...

- árulta el Mészöly Géza.

Flóri bácsi kergette

Ebedli Zoltán élete első NB I-es gólját mondta. 1973 őszén a Hungária körúton az MTK-nak rúgta, de nem a gól az érdekes, hanem az azt követő gólöröm.

- Óriási extázist éreztem, örömömben kirohantam fűről a salakos futópályán át a nézők elé, és ott ünnepeltem – fogalmazott Ebedli. - Amikor megálltam, meglepetésemre Albert Flóri bácsi állt mellettem, aki ezek szerint futott utánam, hogy elsőként gratuláljon nekem. Aznap ünnepelte a 32. születésnapját, és Magyarország aranylabdása velem örült. A mai napig a hatása alá kerülök, amikor erről beszélek, mert nem volt jellemző rá, hogy több tíz métert futna egy másik góllövő után...

Két olasz mez ajándékba

A magyar válogatott 2007 nyarán 3-1-re legyőzte az aktuális világbajnok Olaszországot a Puskás Ferenc Stadionban. Gera Zoltán gólt lőtt és gólpasszt adott, és a meccs után olyan élményben volt része, amiben addig soha.

A mérkőzést követően a gyepen ünnepeltünk, amikor két olasz is velem akart mezt cserélni, Del Piero és Oddo mezét is megkaptam, egyszerre kettőt, néha előfordul az ilyen mezcsere. Ráadásul én csak győztes meccs után, maximum döntetlennél cseréltem mezt, vereség után soha, mert azt megalázónak tartottam...

Idézetek a főszereplőktől

Bogdán Ádám: Pár éve még a fekete salakon ugrálsz, majd egyszer csak az Anfield Roadon védesz, és téged ünnepel a közönség…

Bognár György: A meccs után találkoztam Alfredo Di Stéfanóval, aki azzal fogadott, hogy elcserélne Emilio Butraguenóval. Jól hangzott, de azért meredeknek éreztem...

Vincze Ottó: A félidőben Dezső bá’ nem volt jó kedvű, cserélni akart. Ekkor Simon Tibi megfogta a csuklyámat, és határozottan közölte, hogy az Ottónál nincs jobb.

Détári Lajos: Verebes József a meccs előtt arra kért, hogy az összes szögletet és szabadrúgást tekerjem kapura… Megtettem.

Kovács Kálmán: Mindig megkapom Nagy Antitól és Marcitól, hogy a brazil-meccsel csináltak belőlem futballistát.

Lipcsei Péter: Ha egy német klub egy millió márkát ajánl egy magyar futballistáért, akkor nincs min agyalni. Menni kell. A Fradi másképp gondolta…

Király Gábor: Az osztrákok elleni 1998-as győzelmünk után azt nyilatkoztam, hogy „kérünk egy kis türelmet Magyarországtól", majd 2016-ban az Eb-n, szintén az osztrákok elleni sikert követően azt mondtam, „köszönjük a türelmet".

Nyilasi Tibor: A meccs előtt meglátogatott minket néhány politikai vezető. Azt hittük, arról lesz szó, hogy nem baj, ha nem nyerünk a szovjet barátainkkal szemben...

Priskin Tamás: Ha egyszer kívánhatnék, azt kérném a jó Istentől, hogy arra az estére visszamenjek, és újra átéljem.

Véber György: Maradona megjelent hóna alatt a labdával, komótosan kisétált, még a cipője sem volt bekötve. Az edző sürgette, erre visszaintett, hogy nyugi, majd ő tudja mi legyen...

Torghelle Sándor: Nem lett volna nagy balhé itthon, ha kikapunk Németországban 2–0-ra, de azért jobb volt így, hogy mi nyertünk kettővel...