Judy őszintén bevallotta, megszűntek férjével a kettesben töltött pillanatok

Judy az elmúlt egy évben a koronavírus miatt ugyan színpadra nem állhatott, de megtalálta a hétköznapokban is elfoglaltságait. Napi rutin alakult ki az életében, most a gyereknevelés és a háztartás került az első helyre.

Hogyan élik meg a családjával, hogy most nem találkozhatnak annyit, mint a pandémia előtt?

Anyukám 60 fölött van, apukám most töltötte a 70. évét. Édesapámnak tavaly előtt amputálták a lábát, emiatt ő a különösen veszélyeztetett kategóriába tartozik. Sőt évekkel ezelőtt sztrókja volt, beteges. Könnyen fogadta el, hogy most nem találkozhatunk, megértette, mindez az ő érdeke, hogy még hosszú éveket tölthessen velünk és az unokáival. Anyukám viszont nagyon fiatalos típus, erős szervezettel. Mégis talán neki is jól jött ez a kényszerpihenő, mert a bezárások előtt manikűr-pedikűrösként rengeteget dolgozott. Ráadásul gyakran van a segítségünkre, sokat találkoztunk mielőtt nem kényszerültünk ebbe a helyzetbe, gyakran vigyázott Majára, ha mi dolgoztunk. Várom nagyon, hogy újra minden a régi legyen. Telefonon szinte minden nap beszélek a szülőkkel, de azért ez mégsem ugyanaz.

Mit gondol a koronavírus elleni védőoltásról?

Ez nagyon kényes kérdés. Senkit nem szeretnék a családban sem befolyásolni, mindenki felnőtt, döntsenek maguk. Picit sem könnyíti meg a helyzetet az internet. Nagyon sok ellentmondásba ütközünk, nehéz megtalálni, mi lenne a helyes. Körülöttem egyaránt vannak oltáspártiak és oltásellenesek, jelenleg a kettő között vagyok. Nehéz pártatlan maradni!

Könnyen tudnak alkalmazkodni a kislányával az online oktatáshoz?

Nehéz, mert egészen más ütemben tudnak így haladni, mintha az iskolapadba ülnének. Hiába próbálunk mindent megtenni, nem lesz olyan hatékony, mint az iskola, és nem azért, mert mi szülök, rosszul csináljuk. Maja még csak harmadik osztályos, ő még nem tud teljesen önállóan tanulni, mint az idősebb társai. Szerencsére az a típus, aki le tudja kötni a figyelmét, és ha épp nincsenek lehetősége a kis barátaival játszani, nem okoz gondot számára.

Az ideje jelentős részét otthon tölti. Mivel telnek a mindennapjaik?

A férjem a munkáját tudja online végezni, csak heti egy alkalommal megy el itthonról. Én pedig attól függetlenül, hogy fellépni nem tudok, Zsoltival tervezzük a jövőnket. Folyamatosan úton voltunk, soha nem volt olyan nyugodt életünk, mint most van. Végre volt olyan házimunkákra is időm, amire korábban nem, túl vagyok az alapos nagytakarításon is, és párszor átrendeztem a lakást.

Milyen hatással van a kapcsolatukra az összezártság?

Aki azt mondja, hogy jó hatással van, hazudik! Mi kifejezetten élvezzük, hogy most együtt lehetünk, sokan kérdezik, nem megyünk-e egymás agyára. Nem mondom, hogy ilyen nem fordul elő. Egyébként a férjem az alsó szinten dolgozik az irodájában, csak akkor hagyja el, ha ebédelünk, ezért pontosan olyan, mint amikor eljárt dolgozni. Sokat dolgozunk azon, hogy ne unjunk egymásra, igyekszünk valamilyen pluszt hozni a kapcsolatunkba, de ebben az időszakban nehéz, hiszen még egy moziba sem tudunk elmenni, vagy nincs egy hétvége, amit gyerek nélkül, kettesben tölthetünk el. A téli időszámítás nem a kapcsolatépítésről szól, épp ezért örülünk a jó időnek, mert végre ki tudunk mozdul a lakásból egy sétára vagy egy biciklizésre.

Nehezebb most, hogy Balázs a pénzkereső?

Sokkal több munka hárul rá, mert amióta nincsenek koncertek, bevételem sincs, ezt pedig nagyon megérezzük. Én világ életemben tudatosan éltem, van félretett tartalékunk, bár azt nem erre szántuk. Mi már a gyerekünk jövőjében is gondolkodunk, és nem két kézzel szórjuk a pénzt, de semmiben nem szenvedünk hiányt.