Joshi Bharat: Három barátom is belehalt a koronavírusba – interjú

Hónapok óta tombol a koronavírus-járvány. Ön hogyan érzi magát ebben a megváltozott világban?

Jól, köszönöm a kérdését. Izgalmas tapasztalás, ami most zajlik a világban. Azt gondolom, hogy a világjárvány mindannyiunk számára egy nagy tanulási folyamat. Az utóbbi években, évtizedekben ugyanis minden a materiális dolgokról szól, az anyagiak körül forog, rohanunk előre, senkit és semmit nem nézve, birkaként utazunk a nagyvilágban, miközben bele sem gondolunk abba, hogy mennyire kihasználjuk a Földünket, az élőhelyünket. Személy szerint engem egyáltalán nem lepett meg, hogy a bolygónk megálljt parancsolt. Érett már egy lecke az emberiség számára.

Ön szerint tehát nem véletlenül kaptuk ezt a feladatot?

Nem bizony. Legalábbis én úgy fogom fel, hogy kaptunk egy lehetőséget. És persze egy ajándékot, amit úgy hívnak, hogy idő. Időt magunkra, szeretteinkre, a családunkra valamint arra, hogy belső utazást tegyünk.

A családja egy része Indiában él. Ők is ilyen pozitívan állnak mindehhez?

Jó néhányan a szülőhazámban maradtak. Például mind a két fivérem és az ő családjuk, unokatestvérek és távolabbi rokonok. Egyszóval sokan vagyunk. Sokakért kell aggódnom. Legfőképpen az egészségük miatt. Az egyik testvérem ugyanis 73, a másik 68 éves. De a kérdésre válaszolva igen, ők is igyekeznek pozitívak maradni. Pedig Indiában sokkal súlyosabb a helyzet. Az idősebbik bátyámnak egyébként is sok betegsége van, úgyhogy nagyon kell vigyáznia magára.

Milyen gyakran beszélnek?

Szinte mindennap. A mai modern technika már csodákra képes. Emlékszem, a 80–90-es években örültünk, ha heti egyszer tudtunk beszélni, és akkor is csak a másik hangját hallottuk. Ma már viszont látom is őket, ami leírhatatlan érzés, már csak azért is, mert több mint öt éve nem találkoztunk személyesen. Utoljára édesanyám temetésén voltam Indiában, és ki tudja, hogy mikor lesz lehetőségem újra találkozni a testvé­reimmel.

Ők még soha nem jártak Magyarországon?

De, jártak már itt korábban, és nagyon tetszett nekik. Azt mondták, hogy csodálatos ország, Budapest pedig egyenesen páratlan.

Egyébként, hogy szolgál az egészsége?

Nagyon jól vagyok, köszönöm. Igyekszem vigyázni magamra, sok vitamint szedek, és rengeteg gyömbért, indiai fűszert eszem, ami köztudottan csodákra képes.

Olyannyira, hogy állítólag 65 éves kora ellenére még soha nem volt orvosnál. Ez igaz?

Hát most mit mondhatnék? Makkegészséges vagyok. (nevet) Úgy vagyok vele, hogy amíg nincs panaszom, addig orvosi ellátásra sincs szükségem. Egyszer voltam egyébként urológusnál, de az más. Megelőzésre és szűrésre szükség van. Amúgy szerintem csak szerencsés genetikám van. Édesanyám 89, mamám 97, a dédim pedig 89 éves koráig élt. Édesapámat sajnos idejekorán elvesztettem.

Akkor tehát a koronavírus-járványtól sem fél.

Félni semmiképp, de szerintem már egyszer átment rajtam, és nagyon komolyan is veszem a vírust és a védekezést. Februárban eléggé lebetegedtem, de mire észhez kaptam, már ki is gyógyultam belőle. Nem mindenki ilyen szerencsés. Már, ha ez szerencse kérdése. Három indiai barátom sajnos belehalt a koronavírusba, őket már nem tudták megmenteni az orvosok sem. Ilyenkor persze méginkább elgondolkozik az ember. Olykor-olykor szívesen elbeszélgetnék a vírustagadókkal.

Apropó, beszélgetés. Hogy érzi magát a Life TV-nél?

Mintha hazamennék. Jú-liusban igazoltam a csatornához és szinte mindenkit jól ismerek. 1987 óta dolgozom a médiában, ez idő alatt pedig számtalan kollégával dolgoztam együtt. Az Őszintén Joshival! című beszélgetős műsoromat vezetem, és nagyon élvezem, hogy bő fél év kihagyás után újra televíziózhatok.

Persze, mert a TV2-től való távozása után hónapokig nem láthattuk a képernyőn. Mit csinált az idő alatt?

Éltem a nyugdíjasok életét. Szó szerint. Már csak azért is, mert éppen akkor robbant be a járvány, úgyhogy, ha akartam volna, akkor sem tudtam volna eljárni otthonról. Amikor kitört a járvány, elmentem egy indiai kisboltba, felvásároltam mindent, hazamentem és többször is jól bekajáltam. Híztam is vagy 7–8 kilót. A kisebbik lányom, Shila szólt rám, hogy álljak rá a mérlegre. Kisebb sokkot kaptam, úgyhogy inkább az evészetből is visszavettem.

Most akkor újra a régi formájában tündökölve gyógyítja az emberek lelkét?

Valahogy úgy. (nevet) Egyébként a mély beszélgetések tényleg hiányoztak, de rájöttem, hogy egyáltalán nem vagyok képernyőfüggő. A karantén alatt vagy 60–70 interjút csináltam a Facebook-követőimnek teljesen ingyen. Szeretek lelki életet élni, ha úgy tetszik, tanácsot adni, bár én inkább mély beszélgetéseknek hívom ezeket, hisz közben én is rengeteget tanulok. És mint tudjuk, a jó pap is holtig tanul.