Csonka András: Érezni akartam apám szeretetét

Csonka Andrásban mély nyomot hagyott édesapja, Csonka Endre mentális betegsége és 2001-ben bekövetkezett halála. Ennek kapcsán tudatosult benne, hogy melyek azok az érzelmek, amik nélkül nem lehet teljes életet élni, és hogy mit irigyelt 14 évvel idősebb nővérétől, Csonka Edittől. 

– Annyiban irigyeltem a nővéremet, hogy ő apámat egy más korszakában ismerte meg. Köztem és apám között ötven év korkülönbség volt, és az én kamaszkori bajaimban sokat már nem tudott segíteni – meséli a Borsnak a színész. – Apám ráadásul elég magánakvaló ember volt, és ez idősebb korában csak felnagyítódott, illetve ehhez még jött egy tízéves betegség, ami nagyon nehéz volt mindenki számára. Amikor az ember egy mentálisan leépülő emberrel él együtt, akkor nem tudja minden percben azt mondogatni magának, hogy „jaj, szegény, milyen beteg”, mert ez nem így működik, és pszichésen ez az egész történet engem is nagyon megviselt – fejtegeti Csonka, akinek édesanyja tizennyolc éves korától öt éven keresztül volt együtt Csonka Endrével. Ebből a szerelemből született meg Bandi is.

– Kamaszkoromban sem lett volna baj, ha néha vitatkozom apámmal, és lázadok, de nálunk, ha vita volt, ő csak becsukta az ajtót maga mögött, és kész. Emlékszem, egyszer egy többoldalas levélben leírtam anyámnak, mik a bajaim, így ezeket a vitákat mindig csak magamban tudtam elrendezni, ami nem jó, hiszen az ember nem tanul meg érvelni, ami pedig többször fontos lett volna az életem során – meséli őszintén a színész a Spektrum Home Helló, tesó! című műsorának legutóbbi adásában. Csonka Endre 76 évesen kezdett el mentálisan leépülni, pont akkor, amikor a Família Kft.-ben egy ország megkedvelte Picit. Az édesapa 86 éves volt, amikor meghalt.

– Mindig azzal vigasztaltak, hogy tudod, mennyire szeret téged az édesapád, de én nem tudni akartam, hanem érezni. Az apám kapcsán fogalmazódott meg bennem, hogy van három szó, ami nélkül nem lehet élni: a köszönöm, a szeretlek és a bocsánat. Sajnos ezeket igazából ő nem tudta kimondani, és ez volt az egyik fő bajom, ugyanakkor nem akarok hálátlannak tűnni vele szemben.