Beremegett a motor hátulja 120-nál: életveszélyes helyzetet korrigált Barabás Kiss Zoltán

Még szerencse, hogy már gyerekkora óta motorozik, így az a több éves tapasztalat, a megtett sok százezer kilométer is segítette Barabás Kiss Zoltánt, hogy két keréken maradjon. Elismerte, nagyot dobbant a szíve, amikor végre újra simán gurult a moci a feneke alatt.

– Ilyet még nem éreztem, pedig már legalább negyven éve húzom a gázkart a motorokon. A kispesti Wekerle telepen egy Komar kismotorral kezdtem, aztán idővel és, ahogy a pénztárcám is engedte, jöttek az egyre nagyobbak és gyorsabbak. Ma ezen a gyönyörűségen furikázom. Kocsim nincs, így a Harley-m a nélkülözhetetlen társam.

A színész tavasztól késő őszig nyeregben van, a városban és az országúton is a fehér chopperrel falja a kilométereket. Illetve falta, mert az utóbbi időben, köszönhetően a sok munkájának – színház és televízió – egyre kevesebbszer juthat le a Balatonhoz, ahol várja a vitorlása, a Quin Lucy, amit barátjával, Szerednyey Bélával saját kezűleg építettek.

– Éppen volt egy kis időm a Játékszín és a televíziós felvételek között, hogy leugorhassak a Balatonra. Gyorsan nyeregbe pattantam, mondván, kipróbálom a rendbe tett járgányomat, a vadi új gumikat, szóval, kíváncsi voltam, hogy muzsikál a Harley-m.

már nem bírja a sebességet

Barabás művész úr, így 50 évesen, már nem a sebesség megszállottja, bár nem tagadja, hogy egykoron imádta a száguldást. Szerencséjére mára már lenyugodott.

Nincs mit tagadnom, ha kicsit gyorsabban hajtok, vagy fentről nem segít valaki, lehet, most nem beszélünk – mondta.

– Legyen elég annyi, hogy 120-as sebesség környékén, a „kedvesem” elkezdte rázni a farát, úgy éreztem egy pillanatra, mintha egy megvadult bika hátán ültem volna. Hatalmas mázli, hogy nem estem pánikba, nem akartam letenni a lábam, inkább elvettem a gázt és lassan, nyugodtan lehúzódtam a leálló sávba. Kifújtam magam, majd megsimogattam „Hófehérkét”. Így most beszélgethetünk.