Egy évvel ezelőtt veszítette el a férjét a művésznő, aki a munkába temetkezett a gyászában. Olykor azonban még a legjobb módszer sem válik be, főleg mivel még nem áll készen az elengedésre Nagy Enikő.
Mindössze ötvenkilenc éves korában, hosszú betegség után tavaly május 16-án hunyt el Jantyik Csaba színész, rendező. Miközben mindenki reménykedett, ő maga érezte az állapota valódi súlyát, és igyekezett előre gondoskodni a feleségéről. Mindent azonban nem intézhetett el. Nagy Enikő mesélt az azóta eltelt időszakról.
„Ha tetszett, ha nem, mindennap szembejött velem a halála, mert intézni kellett a hagyatéki ügyeket, a közös tulajdont. Ezek száraz, de felkavaró tények, viszont egy hivatalban nem lehet érzelmeskedni” – kezdte a hot! magazinnak Nagy Enikő, a színész özvegye.
A színésznő a munkába menekült, és szerencsére kapott felkéréseket. Akadtak azonban olyan pillanatok, amikor a fájdalom utat tört.
„Sokszor az események hirtelen felbukkantak a gondolataimban; a hangja, az arca… Előfordult, hogy vidékre mentem éppen, és félre kellett állnom az autóval, mert rám törtek az érzelmek, és nem bírtam tovább vezetni” – mesélte a művésznő.
Olykor a munka is nehezen ment, hiszen továbbra is játssza a Három magas nő című darabot, amit a férje rendezett, és Csaba egy másik munkájában is színpadra lép. Abban ráadásul a férje nemcsak dirigálta, de a partnere is volt.
„A Bástya Színház felújította a Skót mámor című darabot, de más színész játssza az ő szerepét, és erről még Csaba is tudott. Megbeszélték vele, útjára engedte. Nem volt könnyű mást látni a partneremként, de amikor csak a szerepre koncentráltam, az segített” – árulta el Enikő.
A házaspár az utolsó hónapokban mindig csak az adott nappal foglalkozott, így mehettek együtt addig, ameddig a sors engedte, Jantyik Csaba szeme előtt pedig egyvalami lebegett.
„Azt mondta, neki az a legfontosabb, hogy velem minden rendben legyen. Úgy gondolom, fentről konstatálja, hogy megyek, vannak munkáim. Ő itt van velem, segít egyengetni az utamat. Szokták mondani, hogy fontos az elengedés, de én nem tudom elengedni. A mindennapjaim része.”
A budapesti Udvari Kamaraszínház kedves módon emlékezik a művészre. Amellett, hogy állandóan egy szál virág és egy gyertya őrzi a fotója mellett az emlékét a színházban, alapítottak egy Jantyik Csaba-emlékbérletet is.