Kis Grófo: „Jelzett a szervezetem, hogy ez így nem mehet tovább!”
Hosszú út vezetett a sikerig, de a híres zenész ma már nemcsak előadóként, hanem apaként is példát akar mutatni. Kis Grófo őszintén beszél arról, hogyan változtatta meg saját rosszulléte az élethez és karrierhez való hozzáállását.
Sokan Kis Grófo esetében sem tudják, hogy mi rejlik a mosoly mögött. A zenész most őszintén nyílt meg a hot! magazinnak az érzéseiről és arról, hogyan próbálta feldolgozni édesapja halálát.
hot!: Nagyon erősen kezdted az évet, hiszen megjelent az első közös dalod a nagyfiaddal, illetve egy másik szám Jollyval és Bódi Csabival.
Kis Grófo: Hála az Úrnak, tele vagyok ambícióval és energiával. Amikor én voltam 13 éves, mint most a fiam, akkor édesapámmal készítettünk egy közös produkciót, így most én is átélhettem azt az örömöt, amit akkor édesapám nálam.
hot!: Laci örökölte a tehetségedet?
Kis Grófo: Abszolút hallása van! Lacika nemcsak énekes, hanem zenész is. Emlékszem, valamikor arra értem haza, hogy valaki gitározik.
Itt jöttem rá, hogy olyan rohanó világban élek, hogy konkrétan elmentem amellett, hogy a fiam felnőtt, és ilyen tudással rendelkezik.
hot!: A dal szuper lett, de kapott több negatív kommentet is. Ezek hogy estek?
Kis Grófo: Nem a dal volt megosztó, hanem a sok rosszindulatú ember, akik – tisztelet a kivételnek – próbálták kigúnyolni Lacikát, mert sovány. Nagyon féltem a fiamat, hogy ne menjen el a kedve az egésztől. Az különösen bántó volt, hogy főleg romák írták ezeket.
Nyilván nem foglalkozom a kommentekkel, de féltem a gyerekeimet az emberi gonoszságtól.
Szerencsére azóta már abbahagyták, mert felszólaltam, hogy ha nem tudnak pozitívat írni, akkor inkább semmit ne véleményezzenek.
„Versenyt futunk az idővel” – Kis Grófo gyerekei hozták el a felismerést
hot!: Említetted, hogy úgy érzed, sok dolog mellett elmentél a gyerekekkel kapcsolatban.
Kis Grófo: Lehet így is fogalmazni.
A fellépések és a munka kihat a hétköznapokra is, ezért egyszer csak azt vettem észre, hogy nagyok a gyerekek.
Rájöttem: versenyt futunk az idővel. Olyan rohanó világot élünk, hogy a hétköznapokban hiába szánok sok időt a családomra, mégis csak az örökös körforgás zajlik: alszunk, kelünk, dolgozunk, alszunk. Szeretnék visszavenni ebből a tempóból. Nyilván ez a megélhetésem, tehát nem szeretném abbahagyni, de most vagyok ott, hogy nemcsak beszélni kell róla, hanem tenni is kell érte.
hot!: Hogy vannak most a gyerekek?
Kis Grófo: Most már sokkal jobban részt veszek a gyerekeim hétköznapjaiban. Viszem őket magántanárhoz, taníttatom őket, és most kezdenek el sportolni, hogy a mozgás is ott legyen a mindennapjaikban. Brilliána és Lacika is egytől egyig csodák. A kisebb fiúnál az informatika nagyon megy, a kislány pedig elképesztően házias – úgy főz, hogy arra nincsenek szavak.
hot!: Téged annak idején beírattak a szüleid valamilyen sportra?
Kis Grófo: Én karatéztam! Nagyon büszke vagyok rá, hogy Furkó Kálmánhoz járhattam, aki sajnos már nincs köztünk, de az egyik legjobb mester volt.
Sajnos versenyszinten nem tudtam nagy eredményeket elérni, de hat évig űztem
A mozgás mellett megtanított az alázatra, a szorgalomra, a másik tiszteletére.
hot!: Ezeket csak a sportban tanultad vagy otthon is?
Kis Grófo: Édesapám nagyon fegyelmezett minket.
Ha akkor, amikor már háromgyermekes családapa voltam, azt mondta volna, hogy álljak a sarokba, szó nélkül bemegyek.
Bemegyek, mert tudom, hogy ezzel jót akar. Tekintélyt parancsoló ember volt, és amióta nincs, visszasírja a cigányság.
Kis Grófo apja nemcsak előadó volt, hanem példakép is
hot!: Sok fiú követendő példaként tekint az édesapjára.
Kis Grófo: Ő nemcsak egy előadó volt, hanem egy igazi példakép.
Ha bement egy rendezvényre, magasabbra emelte a színvonalat.
Ezt pedig nem én mondom, hanem a romák. Többször volt mindenes szerepben esküvőkön, és ötszáz főtől egészen kétezer főig vezetett le szertartásokat.
hot!: Idén lesz öt éve, hogy elhunyt. Sokat gondolsz rá?
Kis Grófo: Nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe. Csak most már megerősödtünk, és próbálunk ezzel együtt élni.
Amikor elveszítette az anyukáját, neki fájt a legjobban, mégsem mutatta ki nekünk.
Erős volt, csinálta a feladatát, ment rendezvényekre, elterelte a figyelmét. Most ugyanezt próbálom folytatni én is.
hot:! Szerinted büszke lenne rád?
Kis Grófo: Volt egy időszak, amikor nagyon meg akartam felelni neki, még 2022-2023 környékén.
Azt éreztem, hogy teljesítenem kell, hogy fentről büszke lehessen rám. Ekkor fordult elő, hogy 1200 fős lakodalmakat vezettem le; reggel 8-kor kezdtem, és másnap reggel fél 9-kor jöttem le a színpadról.
Nagyon is ambiciózus voltam, és – hála az Úrnak – tudtam, hogy mennem kell tovább. Nem éreztem fáradtságot, majd megtörtént a baj, és az orvosok kezébe kerültem.
A teste figyelmeztette, apja lelke pedig megerősítette
hot!: Mi történt?
Kis Grófo: Augusztusi hónap volt, mindennap fellépés. Elmentem egy egész napos rendezvényre, amit végignyomtam reggelig. Onnan hazaértem, és egy órán belül indulnom is kellett volna a következő helyszínre, hiszen aznap még három fellépésen vártak. Ott jelzett a szervezetem, hogy ez így nem mehet tovább, és majdnem elájultam. Kaptam az orvosoktól egy nagy dózisú vitamint, és folytattam a munkát.
hot!: Ez volt az a pont, amikor behúztad a féket?
Kis Grófo: Nem. Van, aki hisz benne, van, aki nem, és én is óvatosan kezelem ezeket a dolgokat, de egy illetőn keresztül üzent nekem a fater. Azt mondta, nem tudott erről, hogy mi zajlik bennem, hogy felé kell teljesítenem.
Hozzátette, hogy nem tudja mire vélni ezt az álmot, de szeretné elmondani, hogy neki már nem kell teljesítenem, mert már nagyon rég bebizonyítottam, hogy alkalmas vagyok.
Teljesítsek mostantól a családomnak, és velük foglalkozzak. Ott pedig eldöntöttem, hogy visszaveszek a koncertek számából.
hot!: Másfél éve annak, hogy elköltöztetek Szolnokról. Mennyire jött be a családnak az új közeg?
Kis Grófo: Nagyon! Ha azt mondanám nekik, hogy menjünk vissza Szolnokra, nem mennének. Egyszer felvetettem nekik, hogy lássam, mennyire szeretik az új környezetet, és mondták, hogy nekik ez nagyon jó. Szeretik őket a tanárok itt is, hamar sikerült beilleszkedniük. Fellépésekhez kiindulási pontként Biatorbágy a legmegfelelőbb.
Édesapám volt az, aki igazán húzott volna Szolnokra. Ő már sajnos nincs, édesanyám pedig egyáltalán nincs egyedül, mivel folyamatosan van társasága.
Fater halála után természetesnek éreztük, hogy mindenben támogatjuk.
hot!: Milyen lesz az idei éved ezzel a mérsékeltebb tempóval?
Kis Grófo: Most érkezik egy szóló dala a fiamnak, ezt követően jön ismét egy közös apa-fia szerzemény, ami egy ballada jellegű dal lesz, mondanivalóval. Dolgozunk a Kis Grófo Folk Band zenekarommal, mellette Nótár Maryvel is készül egy közös dal. Ebben az évben legalább 3-4 szerzeményt szeretnék kiadni, mert tavaly nem volt lehetőség ezzel foglalkozni, de most megnyomjuk! Szeretném megköszönni mindenkinek az eddig támogatását, még azoknak is, akik nem szeretnek – őket is áldja meg a Jóisten!
