76 éves lett Forgács Gábor: „Ha nem csinálhatnám tovább, rövid idő lenne hátra az életemből”

Forgács Gábor számára az év vége mindig mozgalmas. Nemcsak a karácsony miatt, hanem december 30-án ünnepli a születésnapját. A színművész idén is szeretteivel, barátaival töltötte az évfordulóját. A Borsnak elárulta, bizony nem mindig volt ez fontos számára, azonban két és fél évvel ezelőtt minden megváltozott, amikor súlyos betegségével kellett megküzdenie. Szerencsére ma már kitűnően van, és boldogan tesz eleget minden felkérésnek, még ha ma már ez főleg a szinkronstúdiókba is szólítja.

– Az évfordulók a betegségem előtt egyáltalán nem bírtak különösebb jelentőséggel, pláne, ha rólam volt szó. 

– Azóta mindig arra gondolok, milyen jó, hogy ezt is sikerült megélnem – kezdte a színművész.

Forgács Gábor a két ünnep között meglehetősen sok szabadidővel rendelkezik, ilyenkor bezárnak a szinkronstúdiók, ahova januártól tárt karokkal várják.

– Sok munkám már egyébként sincs. Régen ilyenkor sem volt megállás, egyik hakniból a másikba rohantam, ez mára teljesen megszűnt. Főleg a szinkron és a narráció maradt meg – mondta a humorista. – Szerettem fellépni, imádtam a sikert. 

– Nem készülnek olyan vidám jellegű műsorok, amikben évtizedeken át láthattak a nézők – mondta őszintén a színész.

Forgács Gábor: „Addig fogok dolgozni, amíg élek”

Forgács Gábor Magyarország egyik legprofibb szinkronszínésze. A szinkronrendezők szinte elsőként rá gondolnak egy-egy sorozat dokumentum- vagy mozifilm kapcsán. Megszámlálhatatlan hangon képes megszólalni, amire egyre kevesebben képesek.

– Nagy mázlim, hogy az én koromban nem igen tanulható már meg a szinkronizálás. De még ettől is fontosabb, hogy imádom csinálni. Legyünk őszinték és ezt nem panaszkodásképpen mondom, én is addig fogok dolgozni, amíg élek. A nyugdíjból manapság nem nagyon lehet megélni. Közben az is igaz, hogy nem tudnám elviselni, ha csak a fotelban üldögélnék, és nem lenne semmi dolgom. 

– Ha nem csinálhatnám tovább, rövid idő lenne hátra az életemből. Még mindig tömegközlekedem, van, hogy egy nap 4-5 különböző helyre is megyek. Szívesen ülök fel a buszra, a villamosra, nézem az embereket, közben zenét hallgatok, és útközben is jól érzem magam. A kollégáimmal hatalmasakat tudunk mindig nevetni, beszélgetünk, de nem politizálunk. Imádom! – árulta el lapunk érdeklődésére.

„Jól érzem magam”

Nem mindenki tudja elfogadni az idő múlását, épp ezért van, aki egy bizonyos kor után nem szívesen beszél a koráról. Forgács Gábor teljesen más gondol erről. Mint mondja, ezzel nem szabad foglalkozni, minden erre fordított perc időpocsékolás.

– Tudomásul kell venni, hogy az élet mindenki számára egy halálos betegség, ami nemi úton terjed. Innen még senki nem szabadult élve. 

– Ebben a korban viszont már nagy terveket nem tűz ki maga elé az ember. Egész egyszerűen minden napnak örül, én sem filozofálok. Nem vagyok hajlandó félni a haláltól, volt, amikor nem így volt. Ez ellen senki nem tud védekezni, mert egyszer úgyis eljön. Addig vannak boldog óráim, perceim, másodperceim, nem foglalkozom vele. Egyszerűen nem érdekel! – osztotta meg lapunkkal gondolatait. – Az a lényeg, hogy jól érzem magam, de hogyan is vagyok, azt az orvosok tudják. Folyamatos kontroll, gyógyszeres kezelés, injekciókúrán vagyok. Fájdalmaim nincsenek, csak olyan jellegű problémáim vannak, mint minden más hasonló korosztályúnak. Ezt is tudomásul kell venni – mondta Forgács Gábor.