Csókcsatába keveredett A mi kis falunk plébánosa

A jazz és a swing lendülete sodorja szinte egymás karjaiba a szereplőket a Kék róka című tévéfilmben, amely igazán pikánsra sikeredett: adott egy házaspár, mellettük a házibarát, aki a férj helyett őrködik a nő erényén, mert szerelmes belé. A történetbe belép Schmied Zoltán karaktere, Trill báró, aki az események katalizátora, mivel állítólag vele csalta meg a feleség a férjet. A szerelmi háromszögből négyszög lesz, de feltűnik még egy csinos tanítvány is. A jazzkorszakban játszódó filmben csattannak a csókok, utat tör magának a szenvedély, és csak úgy sóhajtoznak egymás után a szereplők.

Schmied Zoltán karaktere szerint csak a férfiasságát bizonyító eszköznek tartja a nőket, mégis azt mondja, a kor eleganciája még ebben a helyzetben is megmutatkozik.

– Amikor az ember forgat egy ilyen kosztümös filmet, mi is teljesen máshogy viszonyulunk egymáshoz. Itt is van olyan persze, hogy a karakterem rácsap egy nő fenekére, de mégis jobban tiszteletben tartjuk a másikat, mint manapság. Még akkor is, ha rosszak a szándékaink. A nőkhöz való közeledésnek régen eleganciája volt, ez nagyon tetszik, átültetném a mai világba, ahogyan a romantikát is, mert azt hiányolom. A karakterem megnyilvánulásaival nem tudok azonosulni, és ezzel a gyors, mai, nyitott világgal sem, amikor az ember csak „arrébb húzza” a másikat, és megy tovább – fejtegette a Borsnak Zoltán, akinek a film kapcsán feltettük a kérdést: szerinte egy civil, vagy egy a szakmában dolgozó partner tudja könnyebben kezelni a pikáns jeleneteket?

– Színészek vagyunk, tudjuk, hogy ez munka, a szakmánk velejárója. A csók és a szenvedély addig tart, amíg a jelenet tart. Nem azt mondom, hogy ezt könnyű kezelni egy színész párjának, de ez kettejükön múlik, hogyan intézik el. A civil hölgyek szerintem nehezebben kezelik például a csókjeleneteket, de előfordul olyan is, hogy még náluk is féltékenyebb egy színésznő – árulta el Zoltán, aki nem unatkozik, folyamatosan játszik, és két bemutatóra is készül. Így most kevesebb idő jut a szenvedélyeire, a sportra és a lovaglásra, gyermekei azonban nem szenvednek hiányt közös programokban.

– Próbál az ember következetes lenni, de nem mindig sikerül, nyilván elfogult vagyok a gyerekeimmel. Az ujjuk köré csavarnak, könnyen megbocsátok, de ezt már elfogadtam, ez mindig így lesz! – nevette el magát Zoltán.