Nem szeretek előre gondolkodni - Vastag Csaba elmúlt időszakáról mesél

Nehezen nyílik meg, a magánéletét is egyfajta misztikum övezi. 

Szerintem olcsó dolog az embernek a magánéletével büszkélkedni, kérkedni, vagy éppen azzal kapcsolatban siránkozni, véleményt alkottatni másokkal. Így hírverést csinálni egyáltalán nem célravezető. Igyekszem a szakmai munkámra hangsúlyt fektetni, nem pedig arra, hogy éppen kivel vagyok, mit csinálok. Mindenki tud rólam szinte mindent, nekem is kell valami, ami teljesen az enyém.

Úgy érzi, jó úton jár, jó irányba halad?

Az, hogy jó úton jártunk-e, csak évek múltán derül ki. A döntéseinket az abban a másodpercben rendelkezésre álló információk tudatában hoztuk meg. Nem érdemes később azon búsulni, fennakadni, mit miért csináltál. Azért tetted, mert akkor épp az tűnt jónak. 

Eszerint nem bánt meg semmit? 

A megbánásnál jobban hiszek abban, hogy tanuljunk abból, amit elrontottunk, mert úgy tudunk fejlődni és legközelebb nem elkövetni ugyanazt. Bánkódás helyett érdemesebb a jelent és a közeljövőt szem előtt tartani. Nem szeretek nagyon előre gondolkodni. Az idő múlása egy megállíthatatlan folyamat. Ahogy telik, egyre kevesebbnek tűnik, ami előttünk van. Ez engem arra ösztönöz, hogy minél többet dolgozzak és próbáljak létrehozni. Amit az ember idővel megtanul értékelni magában és másokban is, az a megbízhatóság. Hogy ha valamit megígértél, az úgy is legyen, vagy inkább ne ígérj semmit. A másik nagy tanulság, hogy most már nagyon megválogatom, mire mondok igent, régen ez nem így volt.

Sok mindent elért a pályán. Gondolta volna ezt gyerekként?

Mindig zenész akartam lenni, B- meg C-tervem nem volt. Pontosabban nagyon kicsi koromban még orvos szerettem volna lenni, illetve kutató, mint az apukám. Az időmbe szerencsére belefér, hogy a biológiának és a kémiának is hódoljak egy kicsit. Tavaly elkezdtem írni egy életmódváltással kapcsolatos értekezést. Remélem, lesz rá időm, hogy befejezzem és egyszer meg is tud jelenni. 

Az édesapja nem féltette attól, hogy a zenei pályára lép?

Szerintem neki mindegy volt, mit csinálok, csak abban legyek jó. Mindkét szülőm a közoktatásban dolgozik, tehát elvárás volt a testvéreimmel és velem szemben is, hogy jó tanulók legyünk. A zenélés apukámnak egy kicsit szokatlan, de biztos nagyon büszke ránk. Tomi egy kicsit más helyzetben volt, neki nem kellett volna követnie engem, az ő döntése volt. Sosem akartam, hogy ezt csinálja. Mert ő is nagyon érdeklődik nemcsak a művészetek, hanem a tudomány iránt is.

Az öccsével szokták egymást kritizálni? 

Fontos, hogy a véleményünket ne hallgassuk el. Elmondjuk egymásnak, amit gondolunk. Megfogadtuk, hogy ez mindig így marad. Úgy vélem, kár volna, ha áltatnánk egymást.

Hamarosan betölti a negyvenet, miként éli meg?

A fiatalság nem erény, az idő múlása meg nem bűn. Pusztán elővigyázatosságból és a miheztartás végett már körülbelül két éve 40 évesnek tartom magam. Így majd nem ér akkora meglepetés, amikor tényleg annyi leszek. Hozzászoktattam magam a gondolathoz. Jó mérőszámai az évek annak, hogy hol tartasz, mi felé mész, de nem kötelező mindent úgy csinálni, mint a korosztályodnak. Vannak 15 éves gyerekek, akik okosabbak nálam, és láttam olyan 70 évest is, aki bohókásabban, felhőtlenebbül tengette a napjait. Nincsen kőbe vésve semmi.

Egyébként nagyon fiatalos.

Pedig az életmódom nem mindig olyan rózsás. 20 éve rockzenével foglalkozom, ez nem jelenti azt, hogy csak szénsavmentes ásványvizet iszunk a koncerteken, meg csirkemellet eszeünk salátával. De ha tehetem, sportolok és pihenek. Igyekszem, hogy az energiáim arra összpontosítsam, ami valóban lényeges.

Megviselte a koronavírus miatti leállás?

Nyilván nem volt akkor koncertünk, ami a zenekar minden tagjára ambivalensen hatott. Egyrészt bevétel nem volt, ez a dolog negatív része, másrészt jutott rá időnk, hogy új dalokat írjunk, ez meg a pozitív. 

Manapság nagyon divatos kommentelni. Foglalkoztatják a netes hozzászólások?

Tomival ritkán kapunk rossz kommenteket. A pozitív hozzászólások meg rengeteg erőt adnak, visszaigazolást, hogy talán jó, amit csinálunk. A szavak a mai világban ingyen vannak, ezért mindenki nagyon bőkezűen bánik velük. Ha valaki nem képes megfogalmazni, mi az, ami nem tetszik neki, csak kritizál, csak megoldás nélküli kritikával él, az szerintem felelőtlenség. Inkább a „jobban tetszett volna, ha úgy csinálod” kezdetű mondatokat kedvelem.