Szinte mindig mosolyog, és az összes, modellekkel kapcsolatos negatív sztereotípiára rácáfol Kulcsár Edina. A Miss World világversenyének második helyezettje, vagyis a világ második legszebb hölgye olyan természetes és szerény, mintha csak a sarki kisközértben dolgozna, és már több mint öt éve van együtt a szerelmével.
– Hogyan ismerkedtek meg a párjával?
– Egy közös ismerősünk születésnapján találkoztunk először Mátéval. Mindkettőnknek van csivavája, ezért a barátok azt gondolták, azonnal be kell mutatni egymásnak, össze kell hozni minket. Mondjuk nagyon rábeszélni egyikünket sem kellett, szerelem volt első látásra. Már első alkalommal meg akart csókolni, és bár a vonzalom megvolt, nem hagytam. A buliban való ismerkedést egyébként sem kedvelem, pláne nem úgy, hogy az első csók is ott csattanjon el. Ennél konzervatívabb vagyok. Másrészt volt ebben taktika is, nem akartam, hogy azt higgye, könnyen kapható vagyok. Komoly kapcsolatot akartam. Másodjára a Margitszigetre vitt, kaptam virágot, vacsoráztunk, ott már engedtem neki (mosolyog).
– Mivel lehet levenni a lábáról és elvarázsolni?
– Nincs kifejezett férfiideálom, eddig minden fiúm másmilyen volt. Mátéban a kisugárzása és a magabiztossága fogott meg, és nagyon tetszett, hogy láttam, mennyire odavan értem. Udvarias mindenkivel, nem csak a nőkkel, engem is minden reggel megdicsér, hogy milyen szép vagyok, és mindig kedveskedik valamilyen aprósággal. Nem csak ajándékra gondolok, sokszor egy gesztus is elég.
– Ezek az apró gesztusok kellenek ahhoz, hogy hosszú távon is működőképes legyen egy kapcsolat?
– Ezek is, de a legfontosabb az, hogy ne hagyjuk ellaposodni, mindig tartsuk meg a tüzet. Mindketten sokat dolgozunk, de kettőnkre mindig szakítunk időt, és fontos az is, hogy hosszú kapcsolatban se felejtsen el egyik fél sem adni magára. Sokan gondolják azt, hogy ha már megvan valaki, nincs mitől tartani, el lehet lustulni. Szerintem ez nagy hiba. Sokkal nehezebb megtartani egy kapcsolatot, mint megszerezni valakit. Egy éve például, amikor bulizni voltunk egy brazil barátnőmmel, elképedve láttam, hogy bár nyilvánvaló volt, hogy együtt vagyunk, a lányok csak úgy simultak Mátéhoz. Nekem ez nem fér bele, ezért is járunk inkább szűk baráti társaságba szórakozni. Nem csodálom, hogy ilyen körülmények között sokan féltékenyek a párjukra.
– Ön mégiscsak a világ második legszebb nője, sosem féltékeny a párja?
– Próbálok úgy élni, hogy erre ne adjak okot. Sok a sztereotípia a modellekkel kapcsolatban, és tényleg sokaknak rossz irányba fordulnak a dolgaik. Én ennél jóval céltudatosabb vagyok, talán ezért sem találtak meg soha olyan ajánlatok, amik nagyon kényelmetlenek lettek volna. Az a biztos, ha egy lány nem is ad esélyt a viselkedésével a félreértésekre. A modellkedés sem csupán arról szól, hogy valaki szép, kell hozzá precizitás, pontosság és megbízhatóság. Empatikus és közvetlen vagyok, ezt akár félre is lehetne érteni, de amennyire közvetlen vagyok, olyan hamar ennek ellenkezőjét is tudom produkálni. Ha például azt érzem, hogy valaki át akar verni, sokáig tűrök, majd többször szólok, próbálom megbeszélni a konfliktust, egy bizonyos határon túl pedig bezárkózom. Onnan nincs visszaút nálam. Talán ezért is nincs barátnőm, sokat csalódtam. Mindig magamból indulok ki: én nem tudnék átverni senkit, nekem az árulás nem fér bele. A lányok féltékenyek és pletykásak, én pedig nem érek rá ezzel foglalkozni. A párommal, dédimmel és anyukámmal mindent meg tudok beszélni. Vannak barátaim, de általában tartom a három lépés távolságot, viszont mindig őszinte vagyok, és ezt várom el másoktól is.
– Az élet minden területén ennyire határozott?
– A világ nekem sem csak fekete és fehér, de próbálom tartani magam az elveimhez. Mivel sokat csalódtam, jó emberismerő vagyok, régen sokkal naivabb voltam. Csak sok fájdalom és sírás árán jöttem rá, hogy ki kell zárni az életünkből azt, ami nem szerez örömet. Nem élek burokban, ha probléma van, nem fordítok hátat, megpróbálom megoldani. De ha nem megy, egyszerűen kiküszöbölöm.
– A párja sosem volt ellene annak, hogy modellkedjen?
– Nem, mindig támogatott. Nagyjából akkor kezdtem modellkedni, amikor őt megismertem, és tulajdonképpen a mostani koronámat is neki köszönhetem. Egyáltalán nem volt akkor önbizalmam, túl voltam pár igazán romboló hatású párkapcsolaton. Amikor Mátéval találkoztam, akkor is attól féltem, hogy olyan lesz, mint az előzőek voltak: aki visszafog, korlátoz, féltékeny. Mellette viszont igazán boldog, szabad és kiegyensúlyozott voltam és vagyok, tulajdonképpen ez látszik rajtam. Ha most visszanézem azokat a képeket, amelyek akkor készültek, szinte rá sem ismerek önmagamra.
– Sokat van távol a munkája miatt, a londoni verseny egy hónapig tartott. Nem viseli meg a kapcsolatukat a távolság?
– Előfordul, hogy naptárral egyeztetünk, de egymásra mindig szakítunk időt. Ha csak egy ebédre tudunk összefutni a városban, akkor is, este pedig mindig együtt vagyunk. Az egyhónapos londoni távollét sem volt szokatlan, előfordult már, hogy egy hónapnál is többet töltöttem távol. Szerintem a hiány még jót is tesz a kapcsolatnak, de ez persze emberfüggő. Ha két féltékeny ember találkozott volna, ez biztos nem lenne így. Mi viszont annak örülünk, ha a másik a távollétünkben is boldog: Máté nélkülem is bármikor elmehet bulizni. Biztos vagyok magamban és benne is, megadok neki mindent, hogy ne kelljen máshoz szaladnia. Gondolok itt az ágyra és a háztartásbeli dolgokra is, de a legfontosabb szerintem ebből a szempontból a lelki támasz, hogy ha problémája van, ne mással kelljen megbeszélnie.
– Öt év után is nagyon szépen és szeretettel beszél a párjáról. Sosem szoktak veszekedni?
– Senki sem tökéletes, mi sem. De nem szabad arra alapozni az első kisebb vita után, hogy majd úgyis jön egy jobb, mert ez egyáltalán nem biztos, inkább meg kell beszélni mindent. Máté nagyon szeszélyes, hamar felkapja a vizet, de ugyanolyan hamar meg is nyugszik. Viszont, ha a vita hevében mond valami bántót, én azon sokáig rágódom. De ha sokáig nem történik valami, akkor meg én találok ki: vagy egyből rájön, hogy cukkolom, és akkor nevetünk rajta, vagy vita lesz a vége. De mi szeretjük ezeket a vitákat, szerintem ez is kell a jó kapcsolathoz. A másik, amivel őrületbe tud kergetni: ha akar valamit, akkor azt elmondja vagy hússzor. Én meg persze csak azért sem csinálom úgy, ahogy ő szeretné, minél többször mondja.
– Hogyan tervezik a közös jövőt?
– A szüleim nem voltak házasok, kicsi voltam még, amikor szétmentek. Aztán anyu mindig küzdött a párkapcsolataival. Szerintem a lányok általában kétféle utat követnek: vagy azt, amit az anyjuk, vagy éppen az ellenkezőjét. Én ez utóbbit választottam, vagyis Mátéval szeretném leélni az életem, úgy, hogy nem hátráltatjuk a másikat. Szeretnénk esküvőt, talán már jövőre, de a munka és az anyagi biztonság megteremtése most fontosabb. Anyagilag és érzelmileg is együtt fejlődünk. Mindig úgy éltem az életem, hogy minden akkor történjen, amikor történnie kell, így lesz ez az esküvővel is. Gyereket is nagyon szeretnénk, tulajdonképpen az első pillanattól fogva beszélünk róla. Szeretnék fiatal anyuka lenni, de két-három évet még várunk. Anyu 18 éves volt, amikor születtem, ezért sokáig azt gondoltam, kifutok az időből, de rájöttem, hogy ez nem verseny. Szeretnék biztos anyagi hátteret, hogy mindent megadhassak neki.
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
