Egyelőre jól vagyok, de nincs mit szépíteni a dolgon, hamarosan elmegyek – mondta halála előtt Sztankay István a Borsnak. Barátait, tisztelőit mégis váratlanul érte a szomorú hír, Törőcsik Mari és színésztársai lesújtva gyászolják őt.
A hosszú betegség után elhunyt Sztankay Istvánról csupa-csupa kellemes emléket őriznek a pályatársai, barátai. Szellemes, életvidám emberként emlegetik, aki humorával és elragadó személyiségével 55 éven át bearanyozta a színházi és filmszakma világát.
Jól állt neki a színház
Bodrogi Gyulával számos felejthetetlen közös munkájuk volt, már egészen fiatal korukban is játszottak együtt – ki ne emlékezne a Hattyúdal Págerral együtt énekelt betétdalára, a Villanegra románcára. – Jól állt neki a színház, és mindig meg tudta magát értetni a nézőkkel. Nála nem volt olyan mondat, amit a közönség nem értett. Varázslatos, csodaszínész még most is, hiszen a televízióban és a filmekben bármikor újra láthatjuk, egyedül a színház megy tovább nélküle… – csuklott el Bodrogi Gyula hangja.
Bors Máté legendája
Sztankay neve és pályája hosszú évekre összeforrt a tizenkét éve elhunyt legendás színésznő, Schütz Ila nevével, akivel ötszáz alkalommal játszották a legendássá vált Jövőre, veled, ugyanitt című darabot, az 1968–71 között vetített tévésorozat Bors Mátéjaként pedig pillanatok alatt az ország kedvence lett.
– Pistával rengeteget játszottunk együtt, és mindegyik örök emlék marad számomra – mondja a megrendült Koncz Gábor. – Sokat nevettünk a Bors forgatásain és a Madách színházban is gyakran szerepeltünk együtt. Számomra szinte felfoghatatlan, hogy nincs már köztünk, hiszen alig fél éve nősült negyedszerre, azt hittem, még évekig köztünk lesz, olyan reménytelien kezdte a házasságát. Azt sem tudtam, hogy kórházban van – sóhajtott Koncz.
Már odafönt bohóckodik
Pécsi Ildikó tudta, hogy Sztankay mélyen vallásos, ezért biztos abban, hogy szeretett kollégáját Bujtor István és Schütz Ila már régóta várja, és míg mi gyászoljuk, ők fönt nagyban bohóckodnak. – Papi családból származott, biztos vagyok benne, hogy nem tragédiaként gondolt arra, hogy eltávozik ebből az életből, hanem hogy a mennyországban találkozhat a korábban elhunyt kollégáival, és újra együtt nevethetnek – érzékenyült el Pécsi Ildikó, akinek számtalan emlékezetes pillanat él a szívében a Sztankayval közös munkákról.
– Csodálatos ember volt, fantasztikus humorral, aki még a sötét pillanatokat is rózsaszínűvé tudta varázsolni szellemességével. Sokat játszottunk együtt, olyan kolléga volt, akivel mindig öröm volt dolgozni – mondja a művésznő.
Törőcsik az életét siratja
Törőcsik Mari Sztankaynak köszönheti, hogy színpadi színész lehetett. – A legfontosabb, ami hozzá köt az, hogy engem tíz évig nem fogadtak el színpadon, színpadi színészként. Aztán Iglódi István megrendezte a Varsói melódiát, és én itt egyszer csak hirtelen ezzel a szovjet darabbal berobbantam a színpadra.
Engem ez a darab a két Pistához köt, de mivel a rendező egyszer csak kilép az alkotói folyamatból, mi játszottuk Sztankayval. Vele kezdtem meg az első óriási belépésemet a színpadra. A személyében egy nagy színészt vesztettünk el, az életem egy szakasza – ismét – elmúlt vele.
